Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Én képviselem a nézőt
2013-12. szám / Szepesi Krisztina

Dr. Borsós Beáta, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban végigjárta a szamárlétrát. 2011 óta igazgatóként igyekszik az időről időre sokat fejlődött intézményt igazi színházzá tenni, miközben a hatvanéves jubileumra is nagyon színes programmal készül.

Különleges sikertörténet, ahogyan titkárnőből a Bartók Kamaraszínház igazgatójává nőtte ki magát.
Dr. B. B.: Jövőre lesz pont húsz éve, hogy a színházhoz kerültem, és valóban, a műszaki területen kívül minden más, színházat érintő mun­ká­ból kivettem a részem. A titkárságról rövid időn belül a kö­zön­ség­szer­vező, aztán a művészeti szervező pozícióba kerültem, miközben elvégeztem a művelődésszervező szakot, majd a jogot.

Már a kezdetekkor voltak ambíciói?
Dr. B. B.: Amikor a Bartókba kerültem, nem gondoltam még ilyesmire, hiszen örültem, hogy egyáltalán van munkám pályakezdőként. Ak­ko­ri­ban nem is nagyon jártam még színházba. Fokozatosan ismertem és szerettem meg magát a Bartókot és ezzel együtt az egész színházi világot. De mindig hangsúlyozom, hogy még most sem tartom magam klasszikus értelemben vett színházi embernek, inkább a fejlesztés és az irányítás az, ami hozzám tartozik. Szerencsére van egy kiváló művészeti igazgatónk Dobák Lívia személyében, aki vérbeli színházi ember, és akivel nagyon jól meg tudjuk osztani egymás közt a feladatokat.

Azzal, hogy átlátja a színház működését belülről, hiszen ön is sokféle feladatot végzett az idők során, másként irányít, mint más igazgató?
Dr. B. B.: Szokták is mondani, ha valahol kifogásolnivalót látok, hogy „te is csináltad ezt, tudod, milyen nehéz”, és bár átérzem a helyzetet, fontos, hogy megoldjuk a problémákat. Próbálok egyensúlyt tartani és úgy gondolkodni, hogy figyelembe veszem az általam is ismert munkafolyamatokat.

60 évvel ezelőtt alakult a színház, akkor még Bartók Béla Kerületi Kultúrotthon néven. Azóta több korszakot, változást megélt az intézmény. Mostanra eljutottak oda, hogy teljes értékű színháznak hívjuk a Bartókot?
Dr. B. B.: Az intézménynek picit a története is sajátos, mert hiába volt a neve eredetileg kultúrotthon, aztán művelődési központ, már megépítésekor se volt klasszikus értelemben vett művelődési ház, hiszen nagyon emberléptékű hely épült fel színházteremmel, stúdióval, vagyis nem kisebb közművelődési helyekből és egy nagy hodály színpadból állt össze. Már 1973-ban elindult egyfajta produkciós színház, vagyis minden évben szerződtettek színészeket, és létrehoztak egy előadást. Korábban is létezett már amatőr színjátszás, illetve iskolaszínház, ami a főként a középiskolás tananyagban kötelező darabok bemutatását jelentette, de a nagy változás a saját társulat megalakítása volt. Egy szerves fejlődés eredményeként, ahogyan a színház is változott, egyszerűen megteremtődött az igény a profi társulatra. 1999-re pedig a tánctagozat is létrejött, amivel szintén picit megelőztük a korunkat, mert nem a kormányzati plusztámogatás volt a fő ok, hanem az, hogy a városban nagy igény volt a táncra, főleg a néptáncra. Így Vasas Táncegyüttesre épült a tánctagozat. Emellett pedig a mai napig megmaradt a befogadó színházi jelleg is, hiszen a költségvetésünk nem követte a fejlődésünket, és a vendégelőadások nélkül nem lehetne ennyire bőséges a repertoárunk. Mostanra tulajdonképpen betöltjük egy vidéki színház funkcióját, vagyis mindent játszunk, hogy a nézők választhassanak a lehetőségek között. Lívia érkezésével erősödött meg a kortárs magyar dráma vonal, a táncszínház létrejötte pedig abban is segít, hogy komoly zenés produkciókat is színpadra tudjunk állítani.

Ebben az évben került a tánctagozat élére Vári Bertalan.
Dr. B. B.: Nagy váltás volt ez, hiszen eddig nem volt olyan nagy látogatottsága a táncnak nálunk, főleg a felnőtt produkciók tekintetében. Vári Berci erénye, hogy képes közönségbarát előadásokat létrehozni, ami – remélhetőleg – a nézőket majd a fajsúlyosabb produkciók felé vezeti. Ráadásul volt egy létező független társulata, így az, hogy struktúrába kerültek, mindenkinek a javát szolgálja. December 13-án mutatkoznak be a közönségnek első bemutatójukkal, a Verslábakkal.
hirdetés

Sokszínű lesz az évad a táncos produkciókon túl is.
Dr. B. B.: A 60 éves jubileumra igyekeztünk még sűrűbb programot összeállítani és bevezetjük a tantermi projektet is. Mostanra túl vagyunk a Mezítláb a parkban és A padlás premierjén, készül a Bartók Orfeum, melyet egyik színészünk állít színpadra, és egészen új műfaj nálunk. Tavasszal Szép Ernő két egyfelvonásosát és Moliére Amphitryonját mutatjuk be, végül pedig a táncszínház második premierjével, a Magyar táncokkal zárunk.

A program kialakításába mennyire szól bele?
Dr. B. B.: Azt szoktam mondani, hogy én képviselem a nézőt. A színházi szakemberek a saját szemszögükből néha egészen másként látják a dolgokat, ráadásul sokat változott mára a néző is, nem túl jó irányba. A bulvárosodás erősen megjelent a színházakban is, azonban azt gondolom, mi ennél sokkal többet tudunk és szeretnénk adni.

Értékelik ezt a nézők?
Dr. B. B.: Nőtt a nézőszámunk, emelkedett a felnőtt bérletek száma, és az is a célunk volt, hogy nyitott intézménnyé váljunk, vagyis hogy az emberek ne megfoghatatlan, megközelíthetetlen dolognak lássák a színházat. Mostanra szívesen jönnek be hozzánk, hogy találkozzanak a színészekkel, és nagy eredménynek tartom azt is, hogy megszerették, elismerik társulatot a városban. Lehet minket hívni is, vagyis ha arra van igény, iskolákba megyünk verset mondani, és megjelenünk városi rendezvényeken is, hogy érezzék, itt egy olyan közösség van, melynek mind részei vagyunk.

Sikerült a 2011-es terveket valóra váltani?
Dr. B. B.: A pályázatomban leírtak közül nagyon sok mindent sikerült megvalósítani. Kardinális pontja volt ennek a táncszínház és a saját társulat megerősítése, illetve a nézők felé való bátrabb nyitás. Vagyis mindenképp ezen az úton szeretnénk tovább haladni, mert úgy érzem, öt év kevés ahhoz, hogy mindent valóra váltsunk. Ha ezt a helyet teljes mértékben magukénak érzik majd az itt dolgozók, olyan műhelymunka alakul ki, ami a legtöbb, társulattal rendelkező színházat jellemzi, és vonzóvá válunk a fiatal, pályakezdő színészeknek, alkotóknak, az komoly előrelépés lesz.





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor