PM Online | Korábbi cikkeink

„Ez a Gyuszi vett tavasszal hét darab „Pofádat befogod, vazeg!” feliratú pólót, abban jár egész nyáron, arra veszi rá a misezakót vagy a kezeslábast, ha horgászni megy. El szokta magyarázni, hogy ez egyrészt poén, mert a humor kimondottan az életeleme neki, másrészt van ebben komolyabb figyelmeztetés is a miheztartásra, mert ez a pampogda és vélemény-kavalkád, ez azért bizonyos keretek közé szorítandó. Nem könnyű, de szorítandó.”

Az életbölcsességéről tanúbizonyságot tévő Gyuszi egyébként strandcikkárus, aki lényegében agyonrúgja a fiát.
Parti Nagynak, a miheztartás végett, nagyon elege van a vélemény-kavalkád keretek közé szorításából, új kötetének történetei aprólékos közelképet adnak a szétzilált hazai társadalom kiábrándító állapotáról, legyen szó faluról, nagyvárosról, idősekről, fiatalokról, cigányokról, zsidókról, többségiekről és kisebbségiekről. Szerencsétlenekről vagy valamivel szerencsésebbekről. Bárkiről. „A kocsiban nem ül más rajtuk kívül, én, mint a kamera, de én helyet nem foglalok el” (Hév nyári nap) – ez talán a teljes novellakötetre érvényes szerzői alapállás: a megfigyelés, rögzítés, értékelés nélküli dokumentálás. A novellafüzér elemeiben egy-két helyen van egymásra utalás, koherencia, mint például Majmók Dianna, a dús szépségű hullamosó („temetkezési kozmetikus”) nő és Lehel, a bársonyos hangú metróvezető románca esetében, vagy kis kikacsintás (Dumpf Endre felvonultatása), de a közös elem a megfigyelői attitűd.
Az írások főszereplői vallanak, beszélnek, megállíthatatlanul ömlik belőlük a szó legféltettebb titkaikról, életük sötét bugyrairól „egy idegennek”, ahogy magára egyszer utal a narrátor. A megmosolyogtató ábrázolás mögül viszont kikandikál a szorító valóság, a villamoson provokáló kis fasisztát súlyos szatyorral lecsapó két öregasszony nagyon is mai története negyvennégybe röpít minket. De magunk elé tudjuk könnyen képzelni a szigeti futókörön provokált, majd megvert nyugdíjas futót, vagy az ellenőrök által kigúnyolt, törpenövésű utast is. A „Tömpék népe” tömpemizséri újság szerkesztősége alighanem rólunk ír, mindnyájunkról. A szóhasználat nem egyszer valóban tanúvallomásnak vagy bírósági tárgyalásnak hat, jogi bikkfanyelv, jegyzőkönyvrészlet.