Máshogy éhes-e egy férfi, mint egy nem férfi? A kérdés felvetése természetesen számos sztereotípia felbukkanására ad alkalmat, a három fiút és egy férjet etető szerző mégis
ezen a vonalon építi fel a könyvét. A címlapon szereplő „férfiéhség” kifejezés persze maga is többjelentésű. A nőéhség például inkább a hálószobába tendáló asszociációkat keltene, semmint konyhába vonulóst. Ezen túllépve ugyanakkor a képzett szakács, korábbi konyhafőnök, majd médiaszereplő szerző meggyőzően mutatja be, hogyan csinált kedvet fiainak is a főzéshez, és milyen jó falatokkal tömi be férje férfiéhségét…
Lucianda Scala Quinn elkötelezett híve a házi kosztnak, praktikus tanácsokkal lát el az alapanyag beszerzését, takarékos feldolgozását illetően, kezei alól pedig ínycsiklandó, inkább hagyományos, semmint extrémen újító szándékú fogások kerülnek ki. Ha belegondolunk, valóban nagyobb az esély arra, hogy egy ilyen, két lábbal a földön járó receptgyűjteményt használjunk, semmint hogy elérhetetlen hozzávalók és házi körülmények között kivitelezhetetlen konyhatechnológiák iránt sóvárogjunk. A krumplileves legyen krumplileves. Pontosabban és újmagyarul: a hamburger legyen hamburger, a paradicsomszósz készüljön házilag és paradicsomból, a reggeli készüljön tojásból és minél sokoldalúbb módon.
Nincs benne semmi rendkívüli, megvalósíthatatlan, elrugaszkodott, inkább az otthon melege, a meghitt, közös családi étkezések hangulata árad a könyvből. Ami pár helyen mégis egzotikussá teszi a receptkínálatot, hogy az amerikai étkezési kultúra sokkal több náció konyhájából, hm, táplálkozik, így sok a mexikói, kínai, olasz gasztronómiára hangolt fogás is. De a változatosság gyönyörködtet, férfi- vagy nőéhség ide vagy oda. |
vissza
vissza a lap tetejére
