Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat

Marhajó - Konrády American Steak House and Bar
2014-01. szám / DIBBUK

Úgyse hiszi el senki, hogy péntek este asz­tal­fog­la­lás nélkül szinte lehetetlen helyhez jutni az ország valószínűleg legdrágább ét­ter­mé­ben, pedig

ez a helyzet: az ajtónálló hölgy kedvesen figyelmeztet, hogy van ugyan egy asztaluk, de csak ha egy óra alatt letudjuk a vacsorát. Nekigyürkőzünk. Hogy nem sikerül tartani a szintidőt, az nem csak rajtunk múlik: egy-egy pohár jeges víz kitöltése után váratlanul hosszan nem kerül elő senki a nagyszámú személyzetből, csak a szorosan egymás mellé tolt asztalok között a „szomszédjaink” körül serénykednek. Mikor megelégelnénk a várakozást, varázsütésre előkerül felszolgálónk, közvetlensége és szakértelme minden le­het­sé­ges elvárást felülmúl, szinte név szerint mutatja be az egyes megrendelhető, grandiózus méretű húsdarabokat, egy külön listáról nézi, hogy milyen méretű és típusú steak van épp a konyhán. Végül egy 800-900 gramm körüli, hosszan érlelt, amerikai omaha típusú, csontos ribeye steaket rendelünk. A várakozási idő egy ekkora pecsenyehús esetén 38 perc, így az egyórás szintidőt nem fogjuk tartani.
A hús kiválasztása után felpörögnek az események, kapunk üdvözlőfalatot (padlizsánkrémes, roppanós pirítós, nem feledhetetlen élmény), kiváló minőségű, nagy szemű sóval szórt vajat, remek kenyeret, előkerül a sommelier is, aki magabiztosan terelget a hihetetlenül értően összeállított borlap tekintetében. A felszolgálás egyébként inkább laza, érezhető, hogy egy amerikai jellegű helyen vagyunk, ahol nem az árképzéshez igazították a kardot nyelt, merev szervizt. A lazaságba aztán egy-két csöppnyi hiba is becsúszik, de mivel nem feszengős a hely, simán belefér ez is. Hogy ne unatkozzunk, előételnek a világhírű wagyu marhából készült miniburgert kóstoljuk meg – ez nem japán, hanem spanyol, de vélelmezhetően nem szúrnánk ki a különbséget –, ami nagyon finom, bár a minipuffancs szinte fölösleges is, elég lenne a húskorong, kis jelzésértékű sajttal.
Lassan megérkezik a főszereplő, forrón sistergő, öntöttvas tálban mutatják be, aztán visszakerül a konyhába, ahol felszeletelik. Szégyen, nem szégyen, de el kell ismerni, hogy a jó minőségű marha steaknél sem sokkal egyszerűbb, sem sokkal jobb étel nem akad a gasztronómiában. Semmi flikflak, végül is csak egy zsíros húskonc és pár szem só, ennyi az egész, de a tiszta húsíz, amit a ráadásul véresen (rare) kért steakszelet tartogat számunkra, elképesztő. Nem lehet betelni vele, legfeljebb eltelni, olyan hatalmas az adag, pedig a legkisebbet választottuk, és ketten vagyunk rá. Ott azért nem hagyjuk persze. Rágjuk, nyeljük, leküzdjük a vastag grillréteggel borított, belül egészen rózsaszín (sőt), olvadós, puha hússzeleteket. A hús annyira főszereplő, hogy a köretként kért, kacsazsírban forgatott sült krumpli és az egyébként tényleg érdekes currys kukorica nem nagyon jut szóhoz. A portóis szósz viszont tényleg felhívja magára a figyelmet: remek. Desszertre már gondolni se akarunk, épp csak a számlát kérjük ki, jó hosszú, sok számjegyes. Megéri? Meg.

V., Október 6. u. 15.
Főétel: 3000–50 000 Ft
Kritika (4,5)
hirdetés










vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor