Hatvanéves koráig jóval kevesebben ismerték a nevét, de mióta a Magvető gondozza köteteit, sikert sikerre halmoz: Fehér Béla talán későn érő típus, de nagy formában van. A két éve megjelent Kossuthkifliből többrészes tévéjáték készült, sztárszereposztással, és a mostani Jelenetek egy vakondűző életéből is kamera után kiált. Vagy, ahogy a kötetben is szó esik róla: (fiktív) dokumentumfilm, hasonló címmel.
„… (A)nnyi hasznom volt a honvágyból, hogy megtanított megbékélni a bukással” – buggyan ki a szentencia Ecsedi Gyula vakondűzőből egyfajta keserű összegzésként a kötet záró lapjain. Ezzel zárja rövidre az életéről mindenáron dokumentumfilm forgatására készülő, bugyutácska barátnő kérlelését azzal kapcsolatban, hogy a reménybeli filmben a honvágyról is meséljen. („Kapaszkodók nélkül próbál gyökeret ereszteni. Párizsban is így kezdte. Ez érdekel, ezt a párhuzamot akarom megmutatni. Vesszőfutás, vagy boldogság az élete?”) A forgatási ötlet és a mozaikszerűen megismert kalandsorozat ellenére nem állíthatnánk, hogy Ecsedi filmvászonra való figura volna. Nem különösebben ambiciózus hősről van szó; kicsit disszidál, kicsit hazajön, belekap ebbe-abba, abbahagy ezt-azt. Alkalmi munkák, alkalmi nőcskék és feledhető feleségek jönnek-mennek. Egy rendkívül szerethető, józan, a dekadens külvilághoz képest „majdnem” teljesen tisztességes balfácán. Kis kalandokban, marginális eseményekben gazdag életút, sok-sok helyszínnel, messze mutató tervek, elképzelések nélkül: Ecsedi csak élni szeretne, békében, nyugalomban, minimális komfort mellett.
Utóbbit egy ütött-kopott lakókocsi biztosítja, ezzel járja az ország vakond túrta kertjeit, gazdaságait, itt főzi meg és fogyasztja el az egyetlen stabil pontnak tekinthető, rituális egy-egy csésze kávét és a három szem kávébabbal dúsított ánizslikőrt, és hallgatja kedvtelve bakelitlemezeit. Itt alszik el és itt ébred. Itt él. „Ez a szabadságra hasonlító érzés aranyozta be üzletszerű, csavargó életmódomat” – mondja egy ponton. A kötöttségek zavarják, de nem keserítik el, ahhoz túlságosan sok érzelmet kellene összeszedegetnie magában: ha egy mód van rá, magányos farkasként boldogul, ha úgy jön ki a lépés, társaságban is elvan, lepereg az élet, nagy dolgokat nem kell várni.
Noha a végkicsengés talán borús, a menekülés-hazatérés ismét menekülésbe fullad, maga a regény észveszejtően szórakoztató. A kisszerű küzdelmek, apró bukások regénye, Fehér Béla nyelvi leleményei, szimpatikus teremtményei, szerethető, kedves vesztesei óriási élményt jelentenek. A rövidke, szinte letehetetlenül mozgalmas, változatos, kifejezetten mulattató kötet rögtön űrt hagy maga után az elolvasás után, egyszerűen túl gyorsan végzünk vele. A létükben súlyosan veszélyeztetett vakondokkal szemben még nagyobb dózisra vágyunk, azt kívánjuk, a kalandok folytatódjanak; élmény olvasni.
Magvető Kiadó
190 oldal / 2990 Ft
Kritika (5) |
vissza
vissza a lap tetejére
