Újabb Michelin-csillagnak örvendhet Budapest népe a Borkonyha sikerének köszönhetően. Talán egyedül a Zona bisztróban nem teljesen felhőtlen a kollegiális öröm: ezt az újabb csillagot ugyanis akár ők is megkaphatták volna. Egyöntetű gasztro közvélemény, hogy a Baldaszti birodalom gyöngyszeme is
valahol ott toporog a „Vörös könyv” jelentette Kánaán bejáratának környékén, a küszöbön ezúttal azonban még nem tudtak átlépni. Fogyasztói oldalról nézve ennek persze előnyei is vannak: az ember „már-már” Michelin-csillagos helyen étkezik, de mégis befér, és miután megkapja a hely az áhított elismerést, elmondhatjuk, hogy „mi már akkor ettünk ott, amikor még nem volt ennyire közismert”.
Nota bene, a Zona árképzése már eléri a csillagos kategóriát. Amiről most meggyőződhettünk, hogy az ételek többségének színvonala is. A Mákból átigazolt séf, Huszár Krisztián összetéveszthetetlen ételkompozíciói mosolyt csalnak az arcokra, hol a játékosság, hol az őszinte rácsodálkozás miatt. Tengeri ízek találkoznak az újragondolt lecsóval, borjúbríz és vajtök kíséri az elképesztő minőségű, hazai fogasfilét, a bresse-i porhanyós galambmellet Szent Jakab kagyló és kucsmagomba teszi még tökéletesebbé. A galambot consommé kiszerelésben – levesként – is élvezhetjük, a thai megközelítés miatt váratlanul csípős, de harmonikus összeállításban, látványos tálalásban. A „tökéletes tojás” ma már – Molnár B. Tamásnak köszönhetően – emblematikus étele a hazai gourmet társadalomnak, álmunkból felkeltve is tudjuk, hogy egy órán át 62 fokon készítve kell megfőzni a tojást (v. ö. tojást főzni mindenki tud), itt most Provence-ból érkező spárgával olvad össze a fehér köntösből kirobogó tojássárgája.
A hivatalos fogások előtt, után érkező kisebb bónusz-trackek sokszor csak egy gegre épülnek, de nagyon jól működnek, ezek közül is kiemelkedik a málnapálinkás, vibráló élénkségű lébe pottyantott málna és ribizli, vagy a cukorba forgatott, falatnyi mangózselé. A fődesszert maga is játékos elemekre épít: a sóskaramellás-tonkababos csokikrémet robbanós cukorka borítja, a szájüregben zajló diszkrét pattogást könnyű pisztáciafagylalt formálja grandiózus tűzijátékká. A felszolgálás végig jó ritmusban zajlik, a hangvétel könnyed, amolyan bisztrós, minimális hibafaktorral vezényli le a teljes ételsort. A sommelier hölgy nemcsak jó kedélyű, de hozzáértő is, képben van a fogások alapanyagaival és a lehetséges italpárosításokkal is, nem az ő hibájának, de hibának tekintjük, hogy a pohárra kapható tételek listáját szűknek érezzük. A palackos tételek rendben volnának, de egy reménybeli Michelin-csillagos helytől kicsivel több meglepetést, változatosságot remélnénk a kimérve is kapható borok tekintetében.
Nem kell persze a kákán is csomót keresni; a Zona nagyon rendben van, és nyugodt lélekkel várhatja a következő inspektori látogatást, amely remélhetőleg megadja a várva várt bebocsáttatást.
I., Lánchíd u. 7–9.
Degusztációs menü: 13 900 Ft
Kritika (4,5) |
vissza
vissza a lap tetejére
