Interjú
Ez most a felfutás időszaka
2014-04. szám / Szepesi Krisztina
Szeptemberben negyedik évadát kezdi Rátóti Zoltán a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatójaként. Azt mondja, kezd beérni a gyümölcs, amit a növekvő nézőszám és a fesztiváljelenlét is bizonyít. Nem az a vágya, hogy korszakot nevezzenek el róla, hanem az, hogy egy igazán jó csapatot hozzon létre, amelynek tagjai szeretnek együtt lenni, együtt dolgozni.
Tavaly még nem akarta konkrétan megfogalmazni, mi a célja a kaposvári színház új korszakának, de azt gondolom, a harmadik évad vége felé azért már le lehet vonni néhány következtetést.
R. Z.: A vezetőség és a színészek által befektetett munkának kezd beérni a gyümölcse. Kialakulóban van egy mag, egy csapat, amelynek tagjai szeretnek és tudnak jól együtt dolgozni. Ez a cél: hogy olyan művészek alkothassanak együtt, akik szeretik, tisztelik egymást. Mert ha így van, az érződik az előadásokon is. És persze soha nem nyugodhatunk meg, mégis hagyni kell magunkat örülni a részeredményeknek, mert ebben az évadban sok olyan dolog történt, amire büszkék lehetünk. Ebben a szezonban nem született olyan előadás, ami miatt szégyenkeznünk kellene, miközben a kezdeti időszakban azért követtünk el hibákat. Bármelyik színház az országban büszkén vállalhatná azt a tartalmat, amit előadásaink képviseltek, a Bölcs Náthántól A király beszédén át egészen a Bányavakságig. Utóbbi stúdió-előadásunk látványos eredményt hozott, hiszen ezzel a produkcióval megint ott vagyunk a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában. A Hippolyt, a lakáj látható lesz a Városmajori Színházi Szemlén, és bízunk benne, hogy A király beszédét is több helyen meg tudjuk majd mutatni. Mondhatnám, hogy mi vagyunk a „lélek színháza”, de úgy érzem, bármennyire is erre törekszünk, ez fellengzősen hangozna.
Az, hogy tavaly és ebben az évben is részt vesznek a POSzT-on, azt jelzi, hogy a szakma is enyhülni látszik az új vezetéssel szemben?
R. Z.: Nem tudom, mikor fog megváltozni a helyzet; még mindig szkeptikus vagyok ezzel a kapcsolatban. Tudomásul kell venni, hogy ezek a szekértáborok léteznek, akkor is, ha én nem akarom működtetni őket. Néha rossz reakciókat is kihoz belőlem ez a „tudomásul nem vétel” a szakma részéről, de a kedvemet nem tudja elvenni, hiszen kapaszkodhatok az előadásaink sikerébe. Sajnálatos, hogy még mindig az befolyásolja a szakmai munkánk megítélését, hogy én milyen politikai nézeteket vallok. Egy biztos: megsértődni nem szabad, mert bár én is emberből vagyok, az intézményt kell képviselnem minden megszólalásommal.
Azt nyilatkozta, hogy 2013-ban tizenegyezerrel nőtt a nézőik száma.
R. Z.: Minden bérlet száma nőtt, ha pedig csak a felnőtt bérletesek számát nézem, nyolcszázalékos a növekedés. A hetvenegy-ezres nézőszám pedig egy hatvannégy-ezres városban nagyon jó, mert azt is bizonyítja, hogy az egész megyében népszerűek vagyunk. Vagyis számokban is kimutatható az a tendencia, hogy a nézők egyre inkább elfogadják a színházat a kezdeti elpártolás után.
Ezek új nézők többségében, vagy vannak a régiek közül is?
R. Z.: A bérlőink nagy százaléka hosszú évek óta hűséges a színházhoz, de azok közül is nagyon sokan visszajöttek, akik kezdetben elfordultak tőlünk. A következő évadban pedig az a célunk, hogy még több új bérletest szólítsunk meg, méghozzá főként a fiatalokat, az utánpótlást. | hirdetés
 |
|
Mivel igyekeznek megszólítani a fiatalokat?
R. Z.: Idén Némedi Árpád rendezte Marius von Mayenburg A csúnya című darabját. Legnagyobb örömömre a középiskolások rajongtak az előadásért. Vagyis amiről azt gondoltuk, rétegdarab, és csak az igazán vájt fülűeket érdekli majd, a fiatalokat is megszólította. Ez fontos tanulság, amit a következő évadba még nem tudtunk beépíteni, de talán a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) kiválthat hasonló érdeklődést. Különleges produkciónak ígérkezik, igaz, egészen más stílusban. És bár eddig is széles volt a zenés előadások választéka, a következő évadban egy operettbemutató (Bál a Savoyban Bozsik Yvette rendezésében) mellett készülünk egy felnőtt musical színrevitelére is. Utóbbi ráadásul világpremier, hiszen Stendhal Vörös és fekete című regényéből még nem született zenés produkció. De bemutatjuk Kerékgyártó István Rükverc című kortárs drámáját is. Igazi különlegesség lesz Horváth Csaba fizikai színházi rendező munkája, a Magyar Elektra. Az Augusztus Oklahomában című előadással pedig szeretnék bevezetni az úgynevezett igényes kommersz vonalat. A Szigorúan ellenőrzött vonatok című darabot a tavaly felavatott új játszóhelyünkön, a színpadra leengedett vasfüggöny mögött mutatjuk be.
Ebben az évben színészi feladatot is vállal Kaposváron az elmaradt tavalyi után?
R. Z.: A Nemzeti Színházzal közös produkcióban létrejövő Árnyországban játszom majd a Stúdióban Dér András rendezésében. A budapesti színházakkal történő együttműködés célja, hogy munkánkat a fesztiválokon kívül is megmutathassuk azoknak, akik nem tudnak eljutni Kaposvárra. Egy vidéki városban nagy siker például, hogy a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot nagyszínpadon huszonhatszor tudtuk játszani.
Év elején kiadott egy közleményt, melyben arról írt, nem pályázik másik színházra, és Kaposváron szeretné folytatni a munkát, vagyis nyilván tervezi a távolabbi jövőt is.
R. Z.: Az igényességben és a társulat erősítésében, fejlesztésében gondolkodom továbbra is. Ha tudjuk tartani azt a színvonalat, amit ebben az évben elértünk, azzal megelégszem. Nincsenek olyan nagyravágyó terveim, hogy korszakot nevezzenek el rólam, inkább maradjon meg az a társulat és a nézők emlékezetében, hogy hasznos éveket töltöttünk együtt. Abban nem hiszek, hogy harminc éven keresztül nagy lehet egy társulat. Időszakok vannak, és úgy gondolom, hogy ez most a felfutás időszaka. Nagyon rosszindulatúnak kell lenni ahhoz, hogy azt mondja valaki, semmi figyelemre méltó nem történik Kaposváron. A társulat ereje is abban mutatkozik meg, hogy védjük az általunk létrehozott értékeket és egymást. Ez persze fokozatosan alakul, de most már eljutottunk oda, hogy jól érezzük magunkat együtt.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
