Gódor Attila neve egyelőre keveseknek lehet ismerős, csak pár éve visz saját pincészetet, mindössze egy hektárról szüretel.
Így saját néven futó tételei – érthetően – szinte csak a saját szűkebb pátriájában, egyes szekszárdi borkereskedésekben hozzáférhetőek. A fiatal borász főállásban ugyanakkor valódi szekszárdi nagyágyúk mellett dolgozik, így ha nevét nem is, a közreműködésével készülő borokat annál többen ismerik.
Saját, 2011-es házasítása négy szőlőfajtából áll össze, két hazai és két világfajtából: kékfrankos, zweigelt, valamint cabernet franc és merlot adja össze minden erényét az optimális küvé érdekében. Színben már rubin, mégis hideg, kékes reflexek is észlelhetőek, szép tiszta, „tükrös”. Illatában leginkább konyakmeggy, érett bogyós gyümölcsök jönnek elő, de előtüremkednek a hordóhasználatra és persze a régióra jellemző animális jegyek is, ami így összességében némi szellőztetést is megkövetel a bornak. Száraz, élénk, egyensúlyban lévő bort kóstolhatunk, alapvetően gyümölcsös jegyekkel. Közepes testével és váratlanul rövid lecsengésével nehéz lenne egy este központjába kerülnie, inkább nyári grillpartik tartozéka lehetne, amelyet a könnyebb húsokhoz: mézes-mustáros csirkemellfiléhez, natúr grillezett pulykamellhez fogyaszthatnánk. Személyiségében egy tévedésből összehozott találkozó résztvevőjének képzelem: már az első percekben kiderül, hogy eredmény nélkül zárul majd a megbeszélés, de becsületből és illemből azért végignyomjuk. Nem hagy mély nyomot, de nem is fáj; könnyen elfelejtjük.
2500 Ft / palack
Kritika (3)
|
vissza
vissza a lap tetejére
