PM Online | Korábbi cikkeink

Nem ritkán kapok telefonokat a legkülönbözőbb ismerőseimtől, azzal, hogy ott állnak a város X vagy Z pontján, beülnének valahová, mit ajánlok.

Ilyenkor lelkiismeretes szakemberhez méltóan végigkérdezem, hogy kikkel, milyen apropóból mit ennének, csak utána szoktam éttermet ajánlani. A Lacit eddig úgy is ajánlgattam, hogy magam sosem voltam benne; a Hegedűs Gyula utcai kisebb kirendeltségüket többször teszteltem, abból felszoroztam, hogy a Bazilika melletti nagyétterem biztosan még sokkal jobb. De végre eljött az igazság pillanata, és meglátogattuk őket is, remélve, hogy a megelőlegezett bizalom utólagos megdicsőülést eredményez.
Kellemetlen meglepetések sorozatával nyitunk; alig találunk kedvünkre valót az étlapon, kifejezetten nehézkes a választás, ráadásul a választásunkról le is beszél a pincnök, mondván, nem éri meg az árát… Egyébként az egész stáb úgy néz ki, mintha a birkózóválogatott jeles tagjaiból verbuválták volna össze a csapatot. Fájó pont, hogy a széles borválasztékból mindössze egy-két felejthető tétel kapható pohárral is, így aztán a sörözés mellett döntünk. A nyavalygást a jó konyha persze könnyen feledtetheti. Az üdvözlőfalat máris biztató: vadhúsos tatár, remek cseresznyés lekvárral. A tatárt rögtön előétel formájában is próbára tesszük: szép, mély színű, késsel vagdalt, tekintélyes adag bélszín. A fűszerezés viszont bátortalan, de borssal korrigálható. Említésre méltó a faszénen pirított kenyér is. A kacsmájpástétom kis borzselével és rebarbara-chutneyval érkezik, minőségi alapanyag, jó elkészítés, de semmi rendkívüli. A legemlékezetesebb előételnek pont a leghalványabbnak várt szereplő bizonyul: döbbenetesen magas minőségű, roppanós, friss zöldségek, kellemes, padlizsános és rafinált tarlórépás mártogatóssal. A kacsamájat pecsenye-kiszerelésben is teszteljük: kiváló, böllérjellegű resztelt máj, vastag, sűrű szószban, krumplipürével, szalonnán fonnyasztott hagymával, savanyúsággal: nagyszerű, házias fogás. Csak dicsérni lehet a bőrös malacsültet is: a bőre faszénen pirítva, a hús rózsaszín, szaftos és puha. Az oldalas 20 centiméterestől a méteres hosszig kapható: áldott szerencse, hogy csak a 20 centiset kértük, mert ez is tekintélyes adag, és cserébe nem is annyira jó, inkább unalomba hajló. Szemben a resztelt pecsenyemájjal, itt hiányzik a háziasság érzete, amit a jóízű csalamádé valamelyest azért visszahoz.
A ház emblematikus túrógombóca tényleg izgalmas, sós karakterű, légesen könnyed, aki szeretne, porcukorral kompenzálhat. A sajttál az árért elvárható magas színvonalú összeállítás. Rendkívül rafinált ízesítésű a zöld fakéreg fagylalttal turbózott levendulás dinnyesaláta, inkább jó, mint rossz, frissítő, érdekes ízvilág. Hogy ajánlom-e még a helyet? Kicsivel több keresztkérdést fogok feltenni így, a személyes meggyőződést követően.