Kritika (3)
Nyári mesék – Szezon
2008-31. szám / F. P.
A nyár nem a kiállítások szezonja, hanem a tengerparti öblöké, balatoni stégeké vagy éppen a titokzatos olaszországi reneszánsz kastélyok
 sövényből készült labirintusaié. A nyári szezon nem ígér társadalomkritikát megfogalmazó, politikailag súlyos műveket, sem bonyolult multimediális installációkat, de lássuk be, ez minden művészeti ág esetén igaz.
Bizonyára mindenki ismeri a strandra vihető könyv fogalmát. Ezer oldalas Eszterházy vagy valami új külföldi titán, akinek ötkötetes történelmi regénye egybekötve három hét elfoglaltságot, azaz három hét szellemi utazást ígér. Időnk, mint a tenger, ilyenkor olyan könyv kell, amelyben el tudunk merülni.
Az Octogonart galéria kiállítása is ebbe a nyári műfajba tartozik. Legalábbis Mayer Hella, a galéria egyik most is kiállító művészének képei egyértelműen ilyen mesék, melyekben elmerülhetünk. Azok a bizonyos sövény-labirintusok az ő képeiről egy ismeretlen, de felettébb izgalmas mesevilágba vonzanak minket, amely talán Jorge Luis Borges titokzatos szereplőinek útvesztő világa is lehetne. Mayer Hella ártatlannak tűnő varázsképei tényleg minden hátsó szándék nélkül szépek, szinte bűvölnek. Mintha Salvador Dali vagy a metafizikus festő, Giorgo de Chirico stílusában készült animációs film kockáit, vagy egy általunk ismeretlen mesekönyv illusztrációit látnánk képeivel szemben állva. Mayer ráadásul valamennyi művében hasonló, szürreális világot ábrázol, amolyan Dalisat, csak éppen a nem explicit szexuális utalások nélkül, de persze azoktól nem teljesen mentesen.
A Verebics testvérek képei maguk az izzó nyár testiségei, csupa erotika, intimitás. Aki nem ismeri műveiket, hamar pótolja, rendkívüli kézügyességről és az emberi érzelmek gyönyörű ábrázolásáról marad le – azaz mindenről, amiről a fénykép korában a festmény szólhat. Katalin fekete-fehér képei talán egy múlt századi erotikus-szürreális művészet örökösei, Ágnes égő színű festményei pedig egy ismeretlen és le nem forgatott közép-európai művészfilm kockái lehetnének. Duliskovich Bazil alkotásai nem vidám nyári hangulatot árasztnak. Komor, megbarnult régi fotókat idéző olajfestményei kicsit ki is lógnak a nyári „szezon” napsugaras miliőjéből, hiszen sötét színeik inkább egy borús német krimi vagy a nehéz, politikai-történelmi festészet hangulatát idézik – stílusa talán a tavalyi Luc Tuymans kiállításról lehet ismerős. Hasonló helyzetben vannak Baranyai B. András grafikái, bár mindkét esetben ügyes kezű mesterről van szó. | hirdetés
 |
|
A kiállítás egyetlen problémája, hogy kicsi, és keveset mutat, pedig amit látunk, abból szívesen vennénk többet. Olyan ez, mint alig százötven oldalas kötetet vinni a strandra, úgy, hogy otthon hagyjuk a folytatásokat: nagyon érdekes festőktől láthatunk kicsiny bemutató anyagot, de valójában többre vagyunk éhesek.
OctogonArt Galéria
Szeptember 6-ig
Ingyenes
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
