Interjú
Kaposvár Budapesten – A kisember kiszolgáltatottsága
2013-10. szám
A kaposvári Csiky Gergely Színházban bemutató bemutatót ér idén ősszel. Novemberben már a hatodik premierre készül a társulat Lessing Bölcs Náthánjára (az eddigi bemutatók: Világszép nádszálkisasszony, 111, Hippolyt, a lakáj, Csoda, Továbbisvan). Emellett az évad első stúdió-
előadását, Schwajda György Csoda című tragikomédiáját játssza két alkalommal (november 16-án és 17-én) Budapesten, a Nemzeti Színházban. Schwajda György idén lenne 70 éves, rá emlékezik a két teátrum a vendégjátékkal és a kerek évforduló alkalmából megjelent 32 oldalas összeállítással. Schwajda Gergő rendezésében a társulat fiatal tagja, Fándly Csaba játssza a főszerepet, Vencelt.
Két éven belül két Schwajda-darabban játszol: előbb A szent családban, most pedig a Csodában. Felismerhető egy közös vízjel?
F. Cs.: A Csoda próbáin jöttem rá, talán mert nagyobb a szerep és a darab is szélsőségesebb helyzetet ábrázol, hogy miközben a szerző nagyon furcsa szituációkba dobja bele a szereplőit, azoknak éppen hogy nem a furcsa helyzetet, hanem annak természetességét kell hangsúlyozniuk. A néző akkor neveti ki és akkor szánja is meg ezeket az egyszerű embereket – mert Schwajda mindig hétköznapi hősöket, melósokat választ –, ha a színész magától értetődőnek tekinti azt, ami a néző számára – egyáltalán, a normálisan gondolkodó ember számára – felfoghatatlan. Például azt, hogy a Csoda főhősét a bizottság keresőképesnek nyilvánítja, noha vak. Ha ezt a kiindulópontot elfogadom, akkor ebből következik minden.
A kiindulópont az, hogy Vencel nem lát. Mit csinál egy színész, amikor vakot kell játszania? Behunyt szemmel közlekedik az utcán?
F. Cs.: Próbáltam azt is. Vagy például a próbateremben lekapcsoltam a villanyt, és megpróbáltam közlekedni az elképzelt jelentekben… Vagy megnéztem egy dokumentumfilmet egy vak srácról, és hozzá két Oscar-díjas alakítást, a Rayben és az Egy asszony illatában, néztem, hogy csinálják a nagyok: Jamie Foxx és Al Pacino. Szóval megtettem, amit kell, és rájöttem, ezzel nem megyek sokra. Akármit csinálok, én látok – azt kell elérnem, hogy a néző lásson vaknak engem.
Ülünk egymással szemben, és beszélgetünk. Hogyan érzékeli a néző, hogy te „vak” vagy?
F. Cs.: Úgy, hogy nem a szememmel, hanem a fülemmel koncentrálok rád. Azzal „látlak”. Azaz kicsit oldalt fordulok, „mellénézek”, és a fülem fogad be téged. Nem biztos, hogy egy vak ezt csinálja, de az biztos, hogy egyéb érzékszerveit mozgósítja. | hirdetés
 |
|
Schwajdánál az a nehézség, hogy nem egy vakot kell játszanod, hanem olyasvalakit, aki vak, de elfogadja a bizottság döntését, azaz lát.
F. Cs.: Dupla csavar, ami lehetőséget nyújt a jellemfejlődésre: a vizsgálatról hazatérve ez a szegény ember teljes meggyőződéssel hiszi, hogy lát. Úgy is viselkedik, és ez rengeteg mulatságos helyzetet eredményez. De ahogy telik az idő, erősödik benne a tudás, hogy ő csak kiszolgáltatottja egy adott társadalomnak.
Ez a társadalom a darab megírása óta alapjaiban megváltozott…
F. Cs.: De a kisember kiszolgáltatottsága nem változott. Ettől szólal meg ma is a Csoda. A médiának, a bankoknak, a munkahelynek, a politikának kiszolgáltatott kisember fájdalmasan mulatságos története nagyon is aktuális.
Forrás: Csiky Gergely Színház
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
