A jövőkutatás népszerű és biztonságos műfaj: ahogyan a tőzsdei előrejelző gurukat, a politikai elemzőket sem kérik soha utólag számon beteljesületlen jóslataikért, úgy a jövőkutatás sci-fi világa is a figyelemfelkeltő nagyotmondás területe lehet.
Egy orvosi jövőkutató nemrégiben például azt prognosztizálta, hogy eljön az idő, mikor az ember már csak egy halhatatlan fej lesz, másra meg ott lesznek a robotok. Nem fogjuk tudni szaván fogni.
Emily Anthes ennél merészebb vállalásokat tesz: olyan kutatásokat és felfedezéseket tár elénk, amelyek már ma is nagy lendülettel zajlanak, eredményeik vagy inkább részeredményeik megismerhetők. És sokszor borzongatóak is. Egyértelmű, hogy az egerek génállományával kirakóst játszó kutatók valamire rá fognak jönni, és az eredmény talán használható lesz az emberiség jövője szempontjából. De ez és a könyvben felvillantott valamennyi beláthatatlan következményű kísérlet morális kérdések olyan sorozatát veti fel, hogy egy pápai konklávé is kevés lenne a megválaszolásához. Elég csak azt mérlegelni, hogy klónozással újrateremthetjük-e elhunyt házi kedvencünket. Vagy hogy érdemes-e már kihalt vagy épp kihalóban lévő állatfajokat laboratóriumban sokszorosítani, miközben természetes élőhelyeiket végleg tönkretettük, a táplálkozási láncot elszakítottuk. Adhatunk-e otthonunknak hangulatos esti világítást foszforeszkáló élőlényekkel? De izgalmas belegondolni abba is, hogy például a katonai hírszerzés következő állomása az átprogramozott agyú bogár lehet. Lehet, hogy meg sem érdemes élni az egyfejű dobozöröklétet.
|
vissza
vissza a lap tetejére
