Hangverseny
Haydn: A tyúk és A medve szimfónia
2008-33. szám / Fáy Miklós
Az Orfeo Zenekart Vashegyi György vezényli
 Direkt csinálja. Vagy csinálta. Feltehetően. Az ember hallgatja A medve szimfóniát, és tényleg brummog az utolsó tétel. Aztán A tyúk szimfóniát, és tényleg kotkodácsol az első. Persze, hogy tapsolt a párizsi közönség, végre érti, hogy mi történik a zenében: brummogás és kotkodácsolás.
Haydn új életet kezdett ezekkel a művekkel. Ahogy ő mondta: azelőtt be volt zárva a kastélyba, nem találkozott senkivel, aki hatással lehetett volna rá, így nem volt más választása, csak az eredetiség. Kénytelen volt a saját feje után menni. De most vége lett az elszigetelődésnek, a világ végi (na jó, azért ne legyen kisebbrendűségi érzésünk: világ széli) komponista európai hírűvé vált. Párizsból hívták, hogy ismerik a műveit, és most egy új koncertszervező társaság vele akar robbantani, komponáljon, kifizetik. Haydn pedig komponált gyorsan hat párizsi szimfóniát. A hatból háromnak lett mellékneve. A tyúk az első tételéért kapta, A medve az utolsóért. A harmadik A királynő, de ez nem a zene miatt elegáns, hanem a fogadtatása miatt: Marie Antoinette-nek ez a szimfónia tetszett a legjobban. A hat szimfónia természetesen éppen egyformán jó, a zsenialitás és a munkaerkölcs együtt kizárja a véletleneket és esetelegességeket, ebben a korban Haydn már végképp nem írt rossz művet, vagy akár csak közepeset. Ennek ellenére össze sem lehet hasonlítani a játszások gyakoriságát: a neves szimfóniákat viszonylag sokszor, a névteleneket alig-alig tűzik műsorra. (Fertődön most épp nem ez a helyzet, három nap alatt eljátsszák az összest.) Szóval: ha direkt csinálta, akkor nem érti az ember, hogy miért nem mind a hattal csinálta direkt, miért csak három (inkább csak kettő) szimfóniának adatott nevet. Alkalomadtán majd megkérdezzük tőle.
| hirdetés
 |
|
Fertőd, Esterházy-kastély
15., péntek, 19.30
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
