PM Online | Korábbi cikkeink

Ezért a descartes-i axiómát – „Gondolkodom, tehát vagyok” – jobban ki lehetne fejezni a következőképpen:

„Nicsak, ott megy Edna egy szaxofonnal!” Valószínűleg ez volt eddig Woody Allen prózájának leghíresebb mondata – de most, hogy megjelenik a teljes humoreszk-életmű, újabb axiómák kerülhetnek be a hétköznapi élet kulturális alapszókincstárába.

Jó húsz évvel az első szövegek magyarországi megjelenése után egy négykötetesre tervezett sorozattal a teljes Woody Allen prózai életművet (néhány színdarabbal kiegészítve) tervezi közreadni a Cartaphilus Könyvkiadó. Az eddig megjelent három kötet (Mellékhatások, Na, erről ennyit, Tollatlan jószág) közel negyven írásának nagy része már megjelent korábban a Lelki jelenségek vizsgálata és A szendvics feltalálása címen – most néhány újdonsággal kiegészítve (például a zseniális pszichológia-történeti Beszélgetések Hemholtzcal vagy a filmek világát idéző Isten című színmű) és a korábbi apró fordítói pontatlanságok kiigazításával (például a pászka dédelgetése helyett a pászka piszkálgatása) látnak napvilágot. És az olvasó végre megtudhat mindent, amit az európai kultúrtörténetből a Holt-tengeri tekercsektől kezdve Szókratészen, Shakespeare-en és Flaubert-en át a Hattyúk taváig, Hitlerig és a marslakókig tudni lehet és érdemes. Filmjeiből a végsőkig értelmiségi, az élet hétköznapi problémáival szemben kiszolgáltatott (gondoljunk itt például az Annie Hall filmtörténeti pókvadász jelenetére vagy a Szerelem és halál mértani pontosságú blini-sütésére) – tehát végtelenül szimpatikus figurának ismerjük Woody Allent.
Prózájában sincs ez máshogy, azonban felülemelkedik a cinikus, aki átlát az értelmiségi dumákon, frappáns másfél bekezdésben összefoglalja a nyugati filozófiatörténetet, másik két oldalban a reneszánsz angol irodalmát, illetve ennek kritikai utóéletét. Mintegy mellesleg megválaszolja a „mi van a halálban”, illetve a „van-e Isten” régóta sok fejfájást okozó kérdését, és utánajár az emberiséget olyan régóta nem foglalkoztató problémának, hogy hogyan találták fel a Heimlich-féle műfogást, vagy hogy milyen lépések vezettek a szendvics feltalálásáig (és feltálalásáig). Eddig talán kevéssé elemzett problémákon keresztül meséli újra Szókratész halálát, Izsák feláldozását, a Petruskát és a harmadik birodalom történetét, így végre megtudjuk, mit mondott Ábrahám a fiának, amikor az rákérdezett, miért kell pünktlich őt feláldoznia, vagy hogy miért volt eleve vesztett meccs Hitler pofaszakáll-növesztése. Újabb halhatatlan hősöket teremt: Metterlinget, a kiaknázhatatlan hagyatékú, tiszta fehérnemű-fetisiszta északi írót, Helmholtzot, a pszichoanalízis úttörőjét, aki bizonyította, hogy a halál szerzett tulajdonság, Needlemant, a holokausztról szóló kivágós-könyv szerzőjét, a középkorú, erősen pocakosodó és kopaszodó Kugelmasst, akinek végre összejön Bovaryné, vagy a náci vezérkar borbélyát, Schmeedet, aki mindig a megfelelő időben volt a megfelelő helyen. És természetesen új törvények és axiómák is születtek, álljon itt befejezésül csak egy: És együtt fekszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem fog jól aludni. Várjuk a Csupa anarchiát!