PM Online | Korábbi cikkeink

Nehéz megállapítani, Györe Balázs regényei regények-e. A fülszövegben szereplő kifejezés, „prózakönyvek,” talán nagyobb biztonsággal használható, hiszen a most megjelent, Halálom után eltüzelni! című kötet is illeszkedik a legalább tizenöt éve megkezdett sorba, amely rendkívül sok rokonságot mutat egy naplóval vagy, jó, legyen: naplóregénnyel.

A szerző sokszor, sok helyen hangsúlyozta már: nem tud, nem is akar új valóságot kitalálni, fikciót írni; alapanyaga kizárólag a saját élete, életének fejezetei. A kötetek kiállítása is egyfajta sorozat íródását sejteti, leginkább a borító színe segít csak megkülönböztetni a sorjázó életregényeket. Figyelme hol haláláig ápolt feleségére irányul (Boldogkönyv), több kötetet apja emlékének és alakjának szentelt (Halottak apja, Apám barátja), legutóbb saját elárulásának, beárulásának történetét írta meg (Barátaim, akik besúgóim is voltak).
Legújabb könyvében most anyja életét és elhúzódó, kínkeserves haláltusáját dolgozza föl, elsősorban egy nagyon sokrétű, komplex anya-fiú viszonyra koncentrálva. Ugyanakkor hangsúlyosan jelenik meg természetesen az apa, Györe Pál alakja is, és a szerző életének más fontos szereplői: feleségek, gyermeke, szeretője. Meg persze, mint az életben: orvosok, ápolók, mentősök, szomszédok, mindenki pontos, aprólékosan rögzített, tárgyszerű formában. Időben ugyan előre és hátra mozogva, de mégis napi lebontásban történnek meg előttünk az életesemények, mi is vonulunk egyik kórházból ki, a másik kezelőbe be, meglocsoljuk a gazdátlanul maradt tujákat, belebújunk egy egyre kevésbé ismeretlen világba. Aki veszi a fáradságot és hajlandó társutazóként olvasni Györe Balázs köteteit, azon kapja magát, hogy fokozatosan egyre beljebb kerül a szerző életébe; évről évre egyre pontosabban megismerjük a Pannónia utcai lakást, a Kavics utcát és budai zöldövezeti környékét, a Bartók Béla úti egykori lakás minden zegzugát. Erős a kísértés, hogy a pontos dokumentumokon alapuló regényben szereplő mobilszámokat, vonalas telefonokat, e-mail címeket is kipróbáljuk, szinte biztos, hogy a szerző még itt is következetes a valóság ábrázolásában.
Ez persze a kisebb vállalás részéről, amikor egészen naturalisztikusan ír anyjának ellátásáról, kötözésekről és pelenkázásokról, hajnali virrasztásokról, sok-sok év mindennapi nyomoráról, ami előcsalogatja belőle az anyja iránti felemás érzelmek vizsgálatát, a szembenézést, az alámerülést. Eközben egy másik családregény lapjai is íródnak, hiszen az anya utolsó éveiben szembesül súlyos, évtizedeken át viselt betegség után elhunyt férje jegyzeteivel, aki lényegében a házasság súlyos megbánását, elhibázottságát, szeretettelenségét írja le keserűen. Ennek feldolgozása az anya keresztje, minden más pedig Györe Balázsra és az olvasókra hárul. Szép kihívás, alighanem tökéletesen nem is megoldható. Talán a következő kötetben még közelebb léphetünk egy arasznyival.