PM Online | Korábbi cikkeink

A nagy drámák a pici terekben rejtőznek – ezt a svéd filmisten, Ingmar Bergman 1973-as párkapcsolati alapműve óta biztosan tudjuk

(pláne, hogy harminc évvel később Bergman felvette hősei történetének fonalát). Bár érthető, de fölösleges húzás a forgalmazó részéről, hogy a házassági jelenetek címbéli utalásával akarja becsábítani a nézőt a moziba. Felesleges, mert Simon Staho (Kísért a múlt, Nappal és éjjel) kamaradrámája megáll a saját lábán – még ha valóban elsődlegesen arról is van szó, hogyan alakul két házaspár sorsa. A húszéves házasok, Lars és Susanna elvileg köszönik, jól vannak (nagy ház, sok szoba, nyolc kerék, kellemes anyagi jólét és odaadó szeretet), de csak elvileg. Mert amikor a vacsoravendégségbe érkező baráti párt – Annt és Ulfot – a háziasszony a halsaláta mellé egy házasságtörő kolléga történetével traktálja, kiderül, hogy szőr van a palacsintában. Azaz: a boldognak tűnő házasok erősen eltöprengenek, hogy akkor most tényleg azok-e, vagy csak hazudják az egészet. A változatlanság kiszámítható és felettébb kényelmes, de életidegen, a késztetés viszont nagy… A biológia (igen, az ösztönélet) erősebbnek tűnik a társadalmi konvencióknál, ezúttal is. Amennyiben leszámítjuk, hogy Staho filmje kevéssé filmszerű, a szemek helyett az érzelmeket és az intellektust dolgoztatja meg erősen, tulajdonképpen minden rendben van. Karakterei – még ha az északi egzisztenciális stabilitás errefelé fájóan ismeretlen – nekünk is hitelesek, párbeszédei pontosak, a drámája valóságos. A film után magyaros idegességünk fokozódik, a „holnap miből veszünk bácskait” alapkérdése mellé odaférkőzik, hogy „mit csinál a párunk ennyi ideig a boltban”.

Jelenetek két házasságból
Himlens hjärta
Svéd-dán feliratos film