5
Ha az ember, bocsánat, asszony még időben s nem a saját bőrén szeretné megtanulni, milyenek is a férfiak, olvasson mesét.
Mert a férfiak, ha lehet hinni Boldizsár Ildikó mesekutatónak és a majd’ negyven meséből álló válogatásának, néptől és időtől függetlenül ugyanolyanok.
Bátrak és gyanakvók, olykor nagyravágyók, máskor meg félénkek, gondoskodók. Ha valamit nagyon akarnak, elveszik, s ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan elgondolták, bosszúsak, sértettek, sőt, időnként még bosszúállók is – attól függően persze, milyen fehérszemély mellé sodorja őket az élet. Három dologban azonban, legalábbis a mesék tanúsága szerint, mindannyian megegyeznek, akár giljak, akár Amur-parti, akár koreai hagyományokon is nevelkedtek: kiengesztelhetőek, elképesztő tempóban képesek nyélbe ütni a nászt, s akár tetszik, akár nem, bánni kell velük. Többek között ugyanis ez a nő dolga. S a nő – szintén a mesék tanúsága szerint – mindent meg is tesz annak érdekében, hogy minden szempontból megfeleljen hites vagy hitetlen urának. Ha megéri, persze. Mert ahogy azt az amuri üresfejű Csungu apja is mondja, egyet egy férfi se feledjen: „A férfi szépsége nem a ruhában, hanem lándzsája hegyében van!”
Boldizsár Ildikó meséi felnőtt mesék, amolyan egy estére egy történet típusú emésztenivalók, amelyek annak ellenére, hogy hemzsegnek bennük a tündérek, szellemek, hóból készült vőlegények, angyalok és ördögök, valóságosabbak bármilyen dokumentumnál. Talán a nyelvezet, a népmesei fordulatokkal keveredő modern narratíva – akár fordításról, akár eredetiről légyen szó –, talán az egyetemes mondandó teszi. Mert akárhogyan is állunk a mesékhez, a párkapcsolatokhoz vagy az istenekhez, a mesékben megelevenedő archetípusokban még az is bizton magára ismer, aki soha be nem ismerné, hogy a lelke mélyén egy kicsit épp annyira kutyafejű tatár, mint Darvitéz, zsugori herceg vagy özvegy miniszter. |
vissza
vissza a lap tetejére
