Finisben az előadóművészeti törvény
2008-38. szám / Bóta Gábor
A magyar dráma napján, szeptember 21-én adja át a szakma képviselőinek Hiller István oktatási és kulturális miniszter az előadóművészeti törvénynek
azt a tervezetét, amiről még tíz napig érdekegyeztető vitákat lehet tartani. Novemberben valószínűleg a parlament elé kerülhet az előterjesztés. A törvénytervezetről Vajda Mártát, a Magyar Színházi Társaság ügyvezető titkárát kérdeztük.
 Két végletes vélemény létezik az előadóművészeti törvény megítélésében. Van, aki szinte messiásként várja, mert azt gondolja, hogy több pénz jut a színházaknak. Mások viszont azt mondják, hiába remélünk olyan kedvező hatást az előadóművészeti törvénytől, mint a filmtörvénytől. Hiszen a film iparág, az adókedvezmények miatt ezért juthatott plusz tőkéhez, a színház esetében azonban ebben hiába bízunk.
V. M.: Én az első vélemény mellé csatlakozom, hiszen a törvény jelentős többlettámogatást hoz be a színházi területre. Ez elég nagy változás ahhoz képest, hogy az állami támogatás már három éve stagnált.
Ami, az inflációt beleszámítva, meglehetősen komoly csökkenést jelent.
V. M.: Igen, ez így van, bár idén volt egy egészen enyhe, talán százmillió forintnyi növekedés, de ez gyakorlatilag semmi.
Miből adódik a többlet?
V. M.: Pluszban adja a költségvetés.
A törvény már valamit „termel” is?
V. M.: A törvény nem termel, ebben az esetben nem a filmgyártásról van szó. A plusz összeget a központi költségvetésből kapjuk, mert ha ez nem lenne, a törvény nem működhetne rendesen.
Mihez kell a plusz pénz?
V. M.: Részint a színházak működtetéséhez, de az önkormányzatok ösztönzéséhez is, hogy ők is több pénzt adjanak, és a különböző pályázatokhoz is szükség van többletforrásra. Az alternatív együttesek például jól járnak, mert a törvénytervezetben szerepel, hogy a színházra fordítandó összeg minimum tíz százalékát kell rájuk költeni.
Eddig mindig panaszkodtak, hogy őket mindenből kihagyják.
V. M.: Most is fognak panaszkodni, de ahhoz képest, hogy eddig a támogatásuk nem érte el a négy százalékot, ez komoly növekedés.
Mi lehet még a törvény eredménye?
V. M.: Rögzíti például azt a lehetőséget, amivel egyes esetekben a miniszter már eddig is élt, hogy bizonyos műhelyekkel, rendezvényekkel hosszabb távú szerződést köthet. Ez a kiszámíthatóság szempontjából nagyon fontos. Eddig például a Krétakör Színház és a Pécsi Országos Színházi Találkozó tudja három évre előre, hogy mennyi lesz az állami támogatása. Így már jobban lehet tervezni.
Fesztiválok esetében is gyakori, hogy már zajlik a rendezvény, de még mindig nem lehet tudni, hogy mennyi pénz jut rá.
V. M.: A kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházak Biennáléja májusban volt, és még mindig nem kapták meg a minisztériumtól a nekik megígért pénzt. Pontosan az ilyen eseteket előzheti meg a hároméves szerződés.
Ha a minisztérium nem fizet időben, elvileg beperelhető?
V. M.: Szerintem elvileg igen, hiszen már nyilván megvan a szerződés. De ki az a hülye, aki bepereli a minisztériumot, ahonnan majd legközelebb is pénzt vár? Mondhatnám a Magyar Színházi Társaság helyzetét is. Nekünk is megítéltek működési költségre x összeget erre az évre, eddig nem kaptunk semmit, holott arról volt szó, hogy már májusban megérkezik a pénz.
Ilyesmit nem szabályozhat a törvény? Egy igazgatói kinevezésnek például úgy kellene kinéznie, hogy a direktor megkapja mondjuk öt évre a színházat, bizonyos költségvetéssel, ami évente az infláció arányával emelkedik. És ettől kezdve nem kell leveleket írnia, kuncsorognia a minisztériumban, hogy hadd jusson hozzá a teátrumnak megítélt összeghez, vagy hadd kapjon kicsit többet, mert a dotáció közel sem követi az infláció mértékét. Ez így nincs benne a törvényben? Nem az lenne a legfontosabb, hogy a törvény garantálja a kiszámítható működést? | hirdetés
 |
|
V. M.: De igen. Az inflációkövetés viszont azért nem lehet benne, mert hogy mennyi jut a színházakra, azt az éves költségvetés garantálja. Előre nem vállalható, hogy öt év múlva is olyan lesz az ország helyzete, hogy inflációkövető lehet a színházak támogatása.
Az elmúlt időszakban a legnagyobb botrányokat az igazgatóválasztások váltották ki. Rendszeresen leszavazták a szakmai kuratórium véleményét, és általában politikai döntés született. Ezen lehet változtatni?
V. M.: A törvény a kuratórium összetételét kívánja minél inkább szakmaivá tenni, azt akarja elérni, hogy ne az önkormányzatoktól függjön elsődlegesen, hogy kik vannak a szakmai kuratóriumban. De a törvény nem tudja garantálni, hogy az önkormányzat azt a javaslatot fogadja el, amit a kuratórium ad. Ez az önkormányzati törvény ellen való lenne.
Szankció sem lehetséges? Többen is felvetették, ha az önkormányzat nem a szakmai kuratórium véleménye szerint dönt, a támogatás legyen húsz-harminc százalékkal kevesebb.
V. M.: Ha a színháznak lesz egy hozzá nem értő igazgatója, még kapjon kevesebb pénzt is? Értem én ennek az elvét, de nem hiszem, hogy jó megoldás, mert a vége az lenne, hogy a színészeknek lenne kevesebb a fizetésük.
Hogy éri el a törvény, hogy megfelelő emberek kerüljenek a szakmai kuratóriumba?
V. M.: Úgy, hogy alapvetően az előadóművészeti tanács delegál tagokat. Vagyis nem az önkormányzat kéri fel személy szerint a kuratóriumi tagokat, hanem egy testület delegálja őket. Az előadóművészeti tanács pedig a törvény életbelépte után jön létre. Képviseltetik magukat benne a szakmai szervezetek, a minisztérium és az önkormányzatok is.
De megint csak javaslattevő jogról van szó. Az teljes képtelenség, hogy valamilyen arányban szavazati joga is legyen a szakmai testületnek?
V. M.: Ez akkor lehetséges, ha valamelyik önkormányzat úgy dönt, hogy személyi kérdéseknél a szakmai bizottságok véleménye is szavazati joggal bír.
Ezt nem lehetne az előadóművészeti törvénybe belevenni?
V. M.: Az önkormányzati kétharmados törvény, ezért nem írhatja felül az előadóművészeti törvény. Ha netán az önkormányzati törvényt módosítanák, ez akkor válna lehetségessé.
Sokan attól félnek, hogy mind kevesebb pénzük lesz az önkormányzatoknak, szélnek eresztenek társulatokat, és hakniműsoroknak adnak teret a színházakban.
V. M.: Az önkormányzatoknak jogukban áll eldönteni, hogy mit csinálnak a színházukkal. Jogukban áll azt mondani, hogy például valamelyik teátrumnak ne legyen társulata, és musicaleket befogadó színházként működjön tovább.
Kezdetben színházi törvényről volt szó, hogyan lett belőle előadóművészeti törvény?
V. M.: A színházakban ott vannak a zenészek, a táncosok, az énekesek. Kiderült, hogy ez a terület nem olyan nagy, hogy ne lehetne egy törvénnyel átfogni.
Mennyi esélyét látod a törvény megszavazásának?
V. M.: Őszintén remélem, hogy amikor a parlament elé kerül az ügy, akkor nem politikai kérdést csinálnak belőle a képviselők, hiszen ez szakmai előterjesztés. Emiatt bízom benne, hogy úgy megszavazzák egyhangúan, mint a sicc.
Mikor kerülhet erre sor?
V. M.: Még zajlik az érdekegyeztetés utolsó része. A módosító javaslatainkat elküldjük a minisztériumba, amit tudnak, beledolgoznak a törvénytervezetbe. Ezt a szöveget kapjuk meg Hiller István minisztertől szeptember 21-én. Még tíz napunk van további érdekegyeztetésre. Az áltálunk visszaküldött anyagot novemberben szeretné a miniszter a parlament elé vinni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
