PM Online | Korábbi cikkeink

Nem mondható, hogy Fehér Béla agyonolvasott, sokat idézett szerző lenne, de azzal, hogy a Magvető újrakiadásban közzétette nyolc évvel ezelőtt megjelent,

talán el is feledett Filkó című regényét, végre reflektorfénybe kerülhet a ’49-ben született, debreceni író.

„Nagyon egyszerű. A magány teszi, hogy minden galádságra képesek vagyunk. Ha az ember egyedül van, nincs benne gátlás. Ez a titok a nyitja mindennek. Legyen erős, a helyzet reménytelen.” – így vigasztalja az ideiglenesen Hektor névre hallgató, rendszerint öreg néninek öltözött, szálfatermetű nyugdíjas katonatiszt Filkót. A beszélgetés helyszíne a Fogadó a Klinikai Halálhoz – Panzió, Fitnes, Restaurant. A főhős, Filkó épp útban van hazafelé, hogy lányának és munkásszállói szobatársának eljegyzését megünnepeljék. Filkónak nincs sok kedve hazamenni zsémbes feleségéhez, ridegen hagyja lánya és Szőnyeg Bandi frigye is, nem sok dolog érdekli már az életből, leszámítva a Betti nevű kurvát, akit a grandiózus építkezéshez vezető út mentén pillant meg, mikor teherautójával homokot hoz-visz monoton egyhangúsággal. A lány megbabonázza, aki ráadásul még csak nem is hajlandó, khm, üzletet kötni vele, hiába a kitartó ostrom és az egyre feljebb srófolt árajánlat. Betti hajthatatlan, Filkó egyre kétségbeesettebb. A munkásszálló lehangoló, fájóan sivár világát olyan precíz és pontos megrajzolással mutatja be a szerző, hogy nem csupán a debreceni székhely azonossága okán jut automatikusan eszünkbe Tar Sándor munkássága. De Fehér Béla kötetének csak egyik eleme a szociográfiai komorság. A mű rokonságot mutat A Mester és Margaritával, vagy akár Az arany virágcseréppel is, hogy csak a „kötelezőket” említsük, de adja magát a brechti hasonlat is a Szecsuáni jólélekkel. A munkahelyi robot, az esti kocsmázás, a szánalmas nők szánalmas hajkurászása közben ugyanis megnyílik egy másik világ, ufókkal, rejtélyes parajelenségekkel, mágikus szereplőkkel, titkos szeánszokkal, ami így leírva – elismerem – elég kedvlohasztóan hangzik, de Rozella balettmester szektája, Virág tanár úr idősíkokon áthaladó szerkezete és a többi csodabogár olyan szépen, szervesen illeszkedik a történetbe, hogy pillanatig sincsen mesterkéltség-, erőltetettség-érzetünk. Filkó falujának elöljárói egy eltűnt kisgyermek nyomába erednek, akit egy falon megnyíló, gigantikus női nemi szerv transzportált egyenesen a Filkó által körberajongott Betti szobájába. Az itt-ott felbukkanó Bőrvendég polgármester Virág tanár úrral és Villanyos Fecóval vállvetve nyomoznak, repülnek át téren és időn, miközben Filkó már-már irreális küzdelmet folytat kiszemeltje kegyeiért. A regény durva, sokszor tizennyolcas karikáért kiáltó jeleneteiben vásári forgatag-szerűen sorjáznak elénk a perverzek, stricik, bűnelkövetők és prostituáltak, mégis mindegyik szerethető figura marad a maga bumburnyákságában. A civilizáció romjain végül, a sárból és mocsokból őszintén megkapó karácsonyi love story kerekedik, és ha nem is vonulnak el a sötét felhők az égről, átmenetileg úgy érezhetjük, nyugvópontra ért néhány ember élete. Ez a boldogság.