Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Jó szándékkal kikövezve
Hyppolit étterem
2008-39. szám / DIBBUK

Mindössze egyetlen asztalnál ülnek, de mikor belépünk, még arról az árva asztalról is kiderül, hogy csak a megfáradt személyzet
ücsörgött kicsinyt, egyéb teendő híján. Nem is oly rég még a végigolvashatatlanul hosszú, 1850 tételes (!) étlapjáról híres-hírhedt Mófarguru Étkuckó fogadta vendégeit ezen a helyen, de úgy látszik, ezt a helyiséget nem kifejezetten vendéglátásra teremtette a jóisten. Az Attila út este már teljesen kihalt, szemben a Vérmező sötét, komor lombjai, autóval megállni viszont nonstop eleve képtelenség, így frekventált helyről semmiképp sem beszélhetünk. Ilyenkor semmi más sem segít, mintha olyan éttermet sikerül kialakítani, amiért célzottan, akár messze földről is útra kelnek az emberek. A Hyppolitról szinte süt a jó szándék, valóban elkötelezett, bár nem feltétlenül hozzáértő kezek vették gondozásba az egyszer már befuccsolt apró étkezdét. A berendezés kissé rideg maradt, annak ellenére, hogy a falakat zsúfoltan körbetapétázták korabeli színészfotókkal, fekete-fehér filmek emblematikus jeleneteivel. A falon régimódi rádióból szól a kifejezetten hangulatos zene, de a méltóságteljes, sötét asztalok és székek nem passzolnak a túl erős világításhoz és a fehér járólapokhoz. A személyzet is igyekvő, az elsőre kissé kétbalkezesnek tűnő felszolgáló fokozatosan fölbátorodik, ajánl, lebeszél, rábeszél, teljes a segítőkészség a vacsora folyamán. Még a közben beeső tulajdonosszerű úr is megkérdezi, hogy nem túl hangos-e a zene. Figyelmes, szimpatikus társaság. A konyha is igyekvő, láthatóan törekszik az újdonságokra és egyediségre, közben persze hibázik is. A szürkemarhából készült húsleves, sőt, húsosfazék a hőmérsékletét leszámítva egészen kifogástalan, ilyen puha marhahússal, ilyen gazdag, jó állagú tésztával, répával, friss petrezselyemmel dúsított levessel ritkán találkozhatunk. A tálalás kissé bumfordi, a hangulatos piros lábaska alá parafatálkát tesznek, mintha az edény annyira forró lenne, pedig… A harcsagulyás is az egyedi vonalat viszi, lényegében nem létező fogalomról van szó, de ettől még az étel finom, a harcsa viszonylag jó minőségű, összefutunk egy-két kolbászkarikával is, leginkább azonban egy lecsós harcsapaprikásra hasonlít, amelyet kifejezetten jó kapros-juhtúrós csuszával tálalnak. A díszítés is gondos, szemrevaló, csakúgy, mint a roston sült csirkemell esetében. Ez utóbbit – szintén az újítás szellemében – erdei gombás sajtmártással tálalják, fura összeállítás, és a mártásnak van egy kis porjellege is, szokatlan étel, az biztos, de inkább jó, mint rossz. Az egyetlen jelentős hiba a konyha részéről a mikróban melegített színes rétes, amely ugyan mestermunka lehetne, jó ötlet az is, hogy egyetlen rétesben kapunk túrós, almás és meggyes tölteléket, de a mesterséges melegítés miatt a töltelék valósággal éget, a tészta viszont vághatatlanul nyúlós, ragadós lesz. Rendben van, hogy nem rendelésre sütik mindig a rétest, ez nem is lehet elvárás, de a sütőben való melegítés nem haladhatja meg az elvárható energiabefektetés mértékét. Távozáskor a pincér még tájékoztat a nyitva tartásról, a napi menüről, látszik az igyekezet, a törekvés, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy még sokáig élvezhetjük a Hyppolit vendégszeretetét. Pedig milyen lakályos.
hirdetés

I., Attila út 125.
Főétel: 1400–2990 Ft
Kritika (3,5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor