PM Online | Korábbi cikkeink

Történetek a sötét oldalról – ezzel az alcímmel jelent meg a jeles etológus szépirodalmi kötete, a Kannibálok.

Csányi Vilmos megmerítkezett a legsötétebb bugyrokban, novelláinak kegyetlenségben tobzódó hősei nem ismernek sem istent, sem embert.

A szerző nemes egyszerűséggel berúgja a rémségek kis házának ajtaját, és amint bent találunk, az több mint meghökkentő. A pszicho-horrorisztikus elbeszéléseket olvasva, végigborzongva – tán igazságtalanul – felködlik előttünk a drágabolgárúr-effektus is, ugyanis ki hitte volna, hogy Csányi szépirodalmi gondolatkísérletei ennyire sötét képet festenek. A szerző tudományos munkássága persze leválasztandó a prózájáról, de valahogy ez mégsem volt benne a pakliban. Nem ildomos ugyan, de nem feltétlenül lenne zsákutca a szerző civil foglalkozása felől közelíteni a novellákhoz. A kötetben felbukkanó ember-állatok sokszor csupán biológiai lényként funkcionálnak, a humán gondolatiság és az állati vegetálás vékony határmezsgyéjén sasszéznak. Eklatáns példája ennek a kettősségnek a Homo Géza és családja című elbeszélés, ahol az Állatkert egyenesen egy emberi családot mutat be nagyszabású és persze alattomosan üzleties projektben. Ide sorolhatjuk a címadó novellát is, ahol a háborús ínség mészárosa az árvaházból látja el a kisvárosi arisztokrácia egyre korlátlanabb húsigényét, amely bár tud róla, szemet huny a korántsem comme il faut beszerzési útvonalról. Az írások szépen kidolgozottak, egységes színvonalúak, a komor témákat következetes szenvtelenséggel, az ítélkezés kényszere nélkül tárja az olvasó elé a szerző. A morális felhorgadás a befogadóra hárul, és nehéz is anélkül olvasni a sötét oldal történeteit, hogy ne ébresztene nyugtalanságot az emberben a történetek ridegsége. A novellák egyik-másik esetben rokoníthatóak más művekkel, a nyitó történet keletkezésére szinte egyértelműen hatással lehetett a Taxidermia, illetve az azt ihlető Parti Nagy Lajos-novella, míg a Magány onanista hősének szánalmas figurája a fent említett mellett akár drMáriás egyik-másik dalszövegéből is táplálkozhat. A kötet két kiemelkedő darabja az MTA-t is pikírten megcsipkedő A csoda, valamint a cirkuszi impresszárió és patronáltjai tragikus történetét feldolgozó Az Ikrek. Mindkettőben bravúros szerepet kap a thriller, a megfejthetetlenség, a balladai homály. A hiányzó láncszemek a közelkerülést megengedik ugyan, de a megragadhatóságot lehetetlenné teszik. Az előbbi, apokrif, biblikus ihletésű hajléktalan-történetben a szépség arat diadalt a fontoskodó és korrupt adminisztráció felett, utóbbiban egyfajta megfoghatatlan pszichodráma bontakozik ki a sorok közül az adoniszi szépségű ikerpár (?) és a közéjük éket verni próbáló cirkuszi ügynök felkavaró történetében, ami nem is végződhet másként, mint tragikusan. De ez a tragikus vég még mindig az esztétikailag szépek közé tartozik, a sötét oldal történetei ugyanis többségükben nem ismernek kegyelmet. Tort ül a horror. Nem fogunk jól aludni utána.