Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (3,5)
Istentelen ifjúság – Bárka Színház
2008-40. szám / Bóta Gábor

Vidovszky György hű maradt monomániájához. Megint kemény történetet játszat fiatalokkal. Kihozza belőlük a durvaságot, a gyilkos agressziót.
Közszemlére teszi az elszabadult ösztönöket. Pontosan megérteti a játszókkal és a publikummal egyaránt, hogy mitől válhatunk akár valamennyien eszement állatokká. Nem idomítja ifjú szereplőit, nem betanítja nekik a feladatukat, hanem érezhetően alaposan elemez, világossá teszi a szituációkat. Randa históriák megrendezéséből humanizmust csihol elő. Fölmutatja, szinte orrunk alá dörgöli a teljes reménytelenséget, de a legsötétebb helyzetekben is talál olyan emberi gesztusokat, amelyek némi bizakodásra adnak okot. Pokolra viszi a szereplőket és a nagyérdeműt egyaránt, hogy aztán legalább cseppnyi mosolyra legyen okunk. Addig esetleg sátáni módon nevethetünk. Ugyanis a fekete humor általában meglehetősen hangsúlyos Vidovszky produkcióiban. Így volt ez A legyek urában, az Iskola a határon-ban vagy a Kócsagban. Tulajdonképpen most is így van a Bárka Színház Istentelen ifjúság című produkciójában, de most valami hibádzik. Tán attól, hogy a színészek akár több szerepet is játszanak, hogy a fiatalok saját szüleiket is alakítják, hogy például Réti Adrienn négy különböző nőt is megformál, nem igazán egyénítettek a szerepek. A regényadaptáció sok tekintetben túlzottan epikus marad. A történet elmesélése gyakran hangsúlyosabbá válik, mint amennyire drámaiak a szituációk. Sok a kókadozó, megfáradt tekintet a nézőtéren, miközben minden szereplő keményen dolgozik, belead a teljesítményébe apait-anyait. És mégsem olyan elementáris a hatás, mint Vidovszky eddigi rendezései esetében. Pedig gyűlölködő korunkban a náci Németországban játszódó történet, melyben egy tanárral azért fordul szembe a saját osztálya, mert kicsúszik a száján, hogy a négereket is embereknek tartja, sok tekintetben sajnos igencsak aktuális.
hirdetés

Kardos Róbert olyan tanár bőrébe bújik, akinek esze ágában sincs hőssé válni, nem is nagyformátumú. Ha azonban valamennyire is tisztességes akar maradni, kénytelen elgondolkodni az eseményeken, és a következményekkel is szembenézve, őszintévé válni. Réti Adrienn igéző bártündért ugyanúgy megformál, mint gyászoló anyát, nem akar virtuózan csillogni, természetes módon bújik egyik ember bőréből a másikba. Koloszár András álmodozó ifjú, aki szerelméért magát is képes feláldozni. Juhász Lajos egy bohócorr segítségével groteszkbe fordítva a szerepét, annak a fiúnak az apját is eljátssza, akit alakít. Dér Zsolt képes szinte rémmé váló, halszemű csúszómászót adni. Szabó Gábor, Szilvási Dániel, Mesés Gáspár, Kosznovszky Márton szintúgy óriási energiákkal és jelentős tehetséggel vesznek részt a játékban. Ami, ha jobban összeérik, biztosan erősebben hat majd, mint most.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor