****+fél
Csepű, rágás
A színházi töltekezés és az éttermi élvezetek kapcsolatát boncolgatjuk továbbra is. A Vígszínház utáni második megállónk a Pesti Broadway.
A plakátok a Csókos asszony és A Vagina Monológok előadásait hirdetik, Hofi Géza szoborba öntve mutat fityiszt a Halálnak, a szomszédos Mikroszkópon pedig próbál a társulat. Hogy pontosan mit is, arra nézve nem kapunk felvilágosítást Lorán Lenkétől, a Komédiásban családtagként üdvözölt színésznagysága azonban sok apró érdekességgel szolgál az utca életéből. Nem kukkolni jöttünk, s a hallgatózás sem tartozik kedvelt elfoglaltságaink közé, a Komédiás azonban, amellett, hogy kávéházi és éttermi funkciókat is betölt, egyben nem hivatalos színésztársalgó is. Itt is színház folyik, mint a szomszédos színpadokon, csak éppen jóval spontánabb formája a színháznak. A Komédiásban nem Hamletet játszanak vagy a Liliomot, hanem a Törzshely című, naponta ismétlődő sorozat epizódjait, amelyben mindig az épp betérő híresség játssza – hol passzívan, hol harsányabban – a főszerepet. Mert ugyebár a színész akkor is színész, ha épp a kávéját issza, vagy a levesét kanalazza. A Komédiás egy könnyed szalonvígjáték franciás díszleteivel, nem utolsósorban pedig remek konyhájával járul hozzá az előadás sikeréhez. Olyan színház ez, ahol nemhogy csöndben kell maradni, de kifejezetten illő duruzsolni, ahol a tányérok zörgése és az eszcájg csörömpölése a bátorított zajok közé tartozik. A ház messze földön, még a kerület határain túl is híres maceszgombóc-levese nem művészszínház, hanem bombabiztos bulvárdarab: minden benne van, amit a közönség kíván, és az arányokra sem lehet egy szavunk se. Nyilván Verebes Istvánnak sem volt, aki egy szemközti portréfotón pózol látható elégedettséggel. Az étlap tételei között, ha csak szórványosan, orosz specialitások is előfordulnak, és ezek, vagyis a pelmenyi és a szoljankaleves, az ugyancsak helyben kapható, francia szendvicskülönlegességekkel kiegészülve, kellemesen bohém választékot alkotnak. Ennyi eklektika szinte kötelező egy olyan kávéháztól, amely a színház világával kacérkodik, külsőségekkel azonban itt éppúgy nem lehet csatát nyerni, mint a színpadon. A lazacos csirkemell tejszínes tormamártással nem a legdrámaibb cím egy főételnek, de a rendezés ezúttal is, akárcsak a macesz esetében, kifogástalan. Elegáns, egyszersmind ötletes kombinációról van szó, amelyben az összjátékon s nem a szólókon van a hangsúly. A tejszínes torma és az alatta elterülő lazacbevonat profi módon végszavaznak egymásnak, a rösti nevű statiszta pedig újfent bebizonyította, hogy nélkülözhetetlen szereplője a világot jelentő tányérnak.
|
vissza
vissza a lap tetejére
