Köves Gábor
Így készült: Berlin, Alexanderplatz
2008-41. szám / Interjú
Rendhagyó vetítésre kerül sor október 11-12-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A Fassbinder Fesztivál keretében
 két részletben kerül vetítésre a rendező műfajteremtő tévésorozata, a 14 részes Berlin, Alexanderplatz felújított mozikópiája. A sorozat keletkezési körülményeiről és utóéletéről Rainer Werner Fassbinder özvegyét és a sorozat vágóját, a Fassbinder Alapítványt igazgató Juliane Lorenzt kérdeztük.
A televíziós sorozatok világa mennyire számított hazai pályának Fassbinder számára?
J. L.: Korábban is rendezett már többrészes produkciókat, méghozzá ugyannak a tévétársaságnak, a kölni WDR-nak, amelynek a Bavaria Filmstúdióval együtt a Berlin, Alexanderplatzot is készítettük. Annak a jövőbe mutató műsorpolitikának, amit akkoriban ez az újnak számító társaság képviselt, a maiak közül leginkább az angol Channel 4 a folytatója. 1972-ben Fassbinder az ő megbízásukból készítette el az ötrészes Acht Stunden sind kein Tag című sorozatát, majd pedig ezt követte egy rendhagyó, kétrészes sci-fi, melynek Welt am Draht volt a címe. Úgyhogy épp eleget dolgozott már a tévének, hogy tudják, gyorsan, olcsón és pontosan dolgozik. Egyébként az úgynevezett „új német film” irányzatából ő volt az első, aki használni kezdte ezt a médiumot, hogy eljusson a szélesebb közönséghez. Rainert már régóta, 14 éves kora óta foglalkoztatta Alfred Döblin Berlin, Alexanderplatz című regénye, de tisztában volt vele, hogy az idő még nem érett meg egy 15 órás mozifilmre. Először a hetvenes évek közepe táján kereste meg a sorozat ötletével a tévéseket, de akkor még egy kilenc részes filmet tervezett. A WDR-nél azonnal igent mondtak, úgyhogy nekilátott a forgatókönyv megírásának, de be kellett látnia, hogy a tervezett kilenc rész nem elég. A Berlin, Alexanderplatzot a tévének készítette, de ő mindig egy hatalmas, összefüggő filmnek tekintette az alkotást, ezért is használta mindig a „film 13 részben, epilógussal” kifejezést. A premierre is egy mozis vetítésen, a Velencei Filmfesztiválon került sor. Amikor tavaly a Berlinálén bemutattam a felújított változatot, megismételtük a 28 évvel ezelőtti maratoni vetítést: szombat délelőtt 10 órakor kezdtük és vasárnap hajnali 3-kor fejeztük be. 700-an nézték végig a filmet.
Mi lett a sorozat sorsa, miután leadta a tévé?
J. L.: Az elmúlt húsz évben mindössze egyszer vetítették, mindenféle jogi hercehurcák is akadályozták az újbóli bemutatását. Nekem is hét évembe tellett, míg megszereztem a DVD-kiadáshoz szükséges jogokat, a regény jogaitól kezdve a 14. epizódban szereplő minden egyes zeneszámig mindent újra meg kellet vásárolni. A felújítás 1,4 millió euróba került.
Ön volt a vágója a Berlin Alexanderplatznak.
J. L.: Igen, a vágója voltam és a forgatás végére talán egy kicsit több is. Nagyon fiatal voltam, de már hét alkalommal dolgoztam Fassbinderrel. Persze nagy kihívást jelentett a sorozat, már csak azért is, mert Rainer minden beállítást csak egyszer rögzített. Azonnal meg kellett vágnom a felvételeket, és minden este be kellett mutatnom a kész, megvágott anyagot. Ez a módszer mindenkitől hatalmas koncentrációt igényelt, de különösen a színészeknek volt nehéz dolguk, hiszen azzal a tudattal kellett a kamera elé állniuk, hogy mindennek elsőre sikerülnie kell. Ráadásul az eredetileg tervezett 12 hónapos forgatási időt Rainer 9 hónaposra csökkentette.
Franz Walsh néven Fassbinder is besegített a vágásban. | hirdetés
 |
|
J. L.: Igen, már volt egy vágó-énje is, akinek a Franz Walsh nevet adta. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében együtt vágtunk. A napi munkát én végeztem, de mivel fejben mindent a legapróbb részletekig előre eltervezett, fontos volt, hogy a vágás kérdéseiben is megossza az elképzeléseit, elásson tanáccsal. Ne felejtse el, hogy mindössze 22 éves voltam akkor!
Úgy tudom a Fassbinder-filmek rendezői változatai jóval hosszabbak voltak, mint a producerek által jóváhagyott, mozikba került alkotások.
J. L.: Ilyen csak a Despair és a Querelle esetében fordult elő. A 43 filmjéből kb. 30-nak ő volt a producere is.
És ennek a két filmnek megvan a hosszabb változata?
J. L.: A Despairt a Bavaria Filmstúdió készítette, és ők nem őrizték meg az eredeti változatot. Ami a Querelle-t illeti, a film producere már nem él, és ami nagyon dühít, hogy az örökösökkel nem lehet szót érteni.
A híres Fassbinder-filmek már mind megjelentek DVD-n. Tervezi a kevésbé ismert alkotások, a korai sorozatok kiadását is?
J. L.: Mindenképpen. A következő film, amit felújítunk, a Welt am Draht lesz.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
