Hangverseny
Liszt: Sposalizio – Szokolay Balázs zongoraestje
2008-41. szám / Fáy Miklós
Olasz a darab címe, nem véletlenül, hiszen a Zarándokévek második kötetéből való, amelyben Liszt itáliai kalandjait zenésíti meg.
 Ha ugyan ez a kaland. Mert a sposalizio ugyan eljegyzést jelent, de nem ő akarta bekötni valakinek a fejét, csak festményeket nézegetett. Többek között ezt a festményt is, Raffaello Mária eljegyzése című munkáját.
Raffaello ma éppen nem nagy divat, az emberek kissé közönyös arccal nézegetik elképesztő technikai tudást és a feszültségeket leplező színeit, de a 19. században őt tartották a legnagyobb reneszánsz mesternek. Liszttől enyhén szólva is merész ötlet volt, hogy ehhez a képhez próbált megfelelő minőségű zenét komponálni. A festmény egyébként ma Milánóban látható, és Szűz Mária eljegyzését ábrázolja, ideális városban járunk, egy kör alakú, kupolás építmény van a háttérben, az utcákat szép, geometrikus márványburkolat fedi, Mária hagyományosan kék köpenyt visel piros ruháján, és ujját nyújtja a megszokottnál fiatalabb Szent Józsefnek, hogy arra húzza a gyűrűt. Mellettük egy piros nadrágos férfi épp a térdén tör el egy ágat, nyilván szimbolikus gesztussal, jelezvén, hogy ezen már nem lehet változtatni.
Liszt persze nem az alakokat akarja zenévé változtatni, csak a kép szelíd és furcsán mégis szomorú hangulatát. Mintha csak odaülne a zongorához, és elkezdené járatni a kezét a fekete billentyűkön, amiből a végén mégis zongoramű keletkezik, logikusan fölépített, nem túl hosszú zongoradarab, miközben végig nagyon harmonikus és a szó leghétköznapibb értelmében szép, közben csupa merész harmónia és olyan jövő felé néző gondolkodás, amely már a 20. századot idézi, Debussy zongoráját. Kivételes pillanat.
| hirdetés
 |
|
Zeneakadémia
9., csütörtök, 19.30
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
