Európa Kutyakiállítás
2008-42. szám
15 év után ismét Budapesten rendezték október első hétvégéjén meg Európa legnagyobb kutyaseregszemléjét,
 melyen – minden eddigi rekordot megdöntve – 61 országból mintegy 24 ezer négylábú versengett többek között a legtetszetősebb terriernek, falkakutyának, vérebnek, vizslának vagy szetternek járó címért.
Ha Madách Imre járt volna valaha kutyakiállításon, szinte biztos, hogy a falanszter- és az űr-szín közé még beékelt volna egy szürreális Canislandet, Swift pedig továbbküldte volna Gullivert a Nyihahák országából a Vauvauk vidékére, hogy ha addigi utazásai során nem értette volna meg, ott tisztán lássa, milyen fura faj is az ember. Nem, nem a kutya. Az csak teszi a dolgát, engedelmeskedik a parancsnak, vezényszóra két lábra áll, pipiskedik, olykor pördül egyet, zokszó nélkül tűri, hogy mindenféle csitcsattal, szőrcopffal, divatos bugyogóval bohócot csináljanak belőle, mint ahogy azt is, hogy a hangját is csak megfelelő intő jelre hallattassa. Az ember pedig büszke, dagadó kebellel mustráltatja a szakavatott szemekkel, mennyire fényes a szőre, optimális a marmagassága, tökéletes hosszúságú és állású a farka, és ép a fogsora házi kedvencének. Vajon azon túl, hogy állatainkat a megfelelő törődésben, szeretetben és ellátásban részesítjük, az is a felelős kutyatartás része, hogy bazári majomként mutogatjuk a kis vagy nagy négylábút, s közben remegve reméljük, hogy a zsűri is oly kellemesnek ítéli a küllemét, mint mi magunk? Ahogy próbálom magam átverekedni a bámészkodók már kifejezetten kellemetlen méretű tömegén, ahogy nézem a felvonulásra váró, szintén kellemetlen méretű tömegbe zsúfolt, makulátlan példányokat, egy cseppet sem vagyok biztos ebben. Talán azért, mert abban viszont a szakavatott szemek véleménye nélkül is biztos vagyok, hogy az én kutyám az egyik legszebb a világon, nincs szükség rá, hogy mellé helyezzenek másik 15 ugyanolyan, kizárólag vele egy korosztályban induló példányt, és mint a rabszolgapiacon, méricskéljék az arányait, vizsgálják a színét vagy a formáját, és megtárgyalják egymás között, hogy lehet-e belőle Európa szépe vagy sem. A felelős kutyatartás lényegének elsősorban nem a tutujgatást gondolom, hanem az ésszerű kompromisszum szerint kialakított kutya-gazda kapcsolatot, mely szerint éppannyira igyekszünk szem előtt tartani a kutya, mint a gazda érdekeit. Bevallom, nem tudom elképzelni, hogy az előkelő helyezés a büszke kutyatulajdonoson kívül a kutyát is boldoggá tenné, főleg, hogy a presztízs és az aranyérem ára a show-szerűre komponált, nyilvános és tömeges „kutyavásár”, de tény, hogy a csalódott gazdik mellett nem egy leszegett fejű, kullogó szépséggel találkoztam az eredményhirdetést követően. Úgyhogy gondoljunk bármit az amúgy kifogástalan profizmussal lebonyolított rendezvényről vagy magáról a műfajról úgy általában, azt, hogy valójában hány kutya álmodik velős csont helyett az Európa szépe dicső címéről, egyrészt sosem tudjuk meg, másrészt nem is tisztünk eldönteni.
Csejtei Orsolya | hirdetés
 |
|
Toplista
A kiállításra nevezett kutyák toplistáján a legnépesebb tábora 327 kutyával az amerikai staffordshire terriernek volt, a második helyen a dobermanok álltak 273 benevezett ebbel, megelőzve a hagyományos lista-éllovasát, a labrador retrievert, amely most a harmadik legnépszerűbb fajtának bizonyult. A negyedik helyen egy nagyon fiatal, mindössze néhány éve elismert fajta, a cane corso állt 232 nevezett kutyával. A Top 10-es listán szerepelt még buldog, yorkshire terrier, szibériai husky, bullmastiff és berni pásztorkutya, a legnagyobb nevezési létszámú hazai fajta pedig a magyar vizsla volt. A különböző kategóriákban számos magyar fajta teljesített az élen, ám Európa legeslegszebbje egy Welsh Corgi Pembroke fajtájú olasz gyönyörűség, a beszédes nevű Dragonheart lett.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
