Mi szép, mi szép…
A költők különös emberek. Nincs ebben semmi furcsa, az a dolguk, hogy különösek legyenek, furcsa sorokban, rímekben, sűrű képekben fogalmazzák meg azt, amit mindannyian átélünk, de kimondani nem tudunk. Közben azonban mintha nem is tudnák, mennyire furcsák. Goethe sejtette magáról, hogy klasszikus, hogy szobor lesz majd belőle, mégsem erre volt büszke, hanem |