PM Online

Márta István január 31-én átadja a stafétabotot Dörner Györgynek. Az Új Színház ezzel eddigi formájában megszűnik létezni, ahogy a regnáló igazgató fogalmazott, nem „csupán” a társulat kerül veszélybe,

de várhatóan jelentős anyagi kár is éri a teátrumot, ugyanis az új vezetés ízlésének az eddig sikeresen játszott előadások nem felelnek meg.

Január első hetében az első egyeztető megbeszéléssel pont került a mondat végére, vagyis Tarlós István nem változtatja meg a döntését, és Pesti Imre sem érvényteleníti a pályázatot.
M. I.: Pesti Imre kiadta az állásfoglalását, miszerint a Fővárosi Kormányhivatal nem talált formai hibát a pályáztatás lebonyolításánál, tehát az törvényes volt. Sajnálatos módon a tartalmi megfelelést nem vizsgálták kompetencia hiányában, amit a kormánymegbízott le is írt értékelésében. Ez azért is sajnálatos, mert a nyertes blöffpályázatból, úgy néz ki, semmi nem valósul meg, ráadásul nagyon sok olyan információt tartalmazott, amiről idő közben kiderült, nem igaz. A főpolgármester úr hiába próbálja bagatellizálni az ügyet, nem a főváros legkisebb színházáról van szó és nem egy pár ember huhogásáról. A hazai és nemzetközi botrányt sem néhány balliberális gazfickó gerjesztette. Tarlós Istvánt bátor embernek tartom, mert egyszemélyes döntésével olyan kockázatot vállalt, amely jóval veszélyesebb és felelősségteljesebb, mint amilyennek tűnik. Elgondolkodtatónak tartom, hogy az új vezető által meghirdetett első, márciusi programban egyetlenegy Új színházi repertoárdarab sem marad. Vannak köztük olyanok, melyeknek január végével lejártak az engedélyei, és jogtulajdonosai, szerzői vagy alkotói nem járulnak hozzá a továbbjátszáshoz január 31. után. Ilyen például az Édentől keletre vagy a Jirí Menzel rendezte Még egyszer hátulról. De továbbjátszható volna például a Virágos kert, a Szonya, Molnár A hattyúja, A szív bűnei, A fösvény, A varázshegy és az Erdő. A Don Carlos esetében pedig még nem tudjuk, játszható-e, ettől függetlenül a márciusi programban ez az előadás sem szerepel. Vagyis működő, a közönség által szeretett előadások kerülnek le a színház programjáról. A minőségi káron túl többek közt a színészek nem-foglalkoztatottsága – a befektetés megtérülési lehetőségének elvágásával – anyagi kárt is okoz és lehetetlen színházi gondolkodást tükröz.

Miről volt szó az egyeztetésen?
M. I.: Az átadás-átvétel protokollját tárgyaltuk, amire valószínűleg február 2-án kerül sor. Én felajánlottam a megbeszélésen, hogy mindenben rendelkezésre állok, ami logikusan a színház zavartalan működését biztosítja, de azt kértem, hogy a színházba való bejárásukat az átadásig csak a szigorú jogi keretek közt és az egyeztetett eljárási rend mellett tegyék meg. Dörnerék szerettek volna mindennap itt lenni, próbákon részt venni, de ezt nem engedélyeztem. Tájékoztattam őket a színészek szerződéséről, volt egy beszélgetésük a közönségszervezéssel, és sor kerül egy színházi bejárásra a műszaki igazgatónk vezetésével. Az ő közlésük szerint a futó előadásokat megnézték, tehát az, hogy márciustól egyetlenegy előadás sem szerepel a programban, azt jelenti, nem tartják azokat jónak.
Az interneten is olvasható Dörner György „részletes” műsorterve márciustól a jövő évad végéig, melyben összesen majd’ egy tucat új külsős előadást és programot tüntet fel.
M. I.: Pont olyan ez is, mint a pályázat. Blöff. Bárki össze tud állítani egy ilyen művházszerű programot. Az pedig teljesen abszurd, hogy ennyi bemutató legyen az évadban. Ehhez nagy mennyiségű plusz pénz kellene. De még ezen túl is felmerülnek problémák, hiszen például számolni kell a díszletek tárolásával, a két színpad közti áthallással.

Kért öntől Dörner György bármilyen segítséget akár ilyen gyakorlati kérdésekre vonatkozóan?
M. I.: Nem nagyon igyekezett. Amúgy is nehéz Dörner Györggyel kommunikálni, mert se mobiltelefonja, sem pedig internetkapcsolata nincs. Természetesen jómagam és kollégáim is mindent megteszünk a folyamatban lévő ügyek átadásában, ugyanakkor az elmúlt hónapokban olyan nyilatkozatokat tett Dörner György, a most már nem színpadon lévő intendáns, Csurka István és Pozsgai Zsolt, leendő főrendező, hogy azt gondolom, ezekkel az emberekkel, ha nem muszáj, nem szeretnék sokat találkozni. Amit tudok, hogy február 1-jétől a régi menedzsment nagy része távozik a színháztól egyoldalú szerződésbontással, mellyel kimondták, nem óhajtanak együttműködni a jövőbeni vezetéssel semmilyen formában.

Tekinthető volt bármiféle részeredménynek, hogy Tarlós István kijelentette, nem szeretné, ha Csurka István szerepet töltene be a színház vezetésében?
M. I.: Dicséretes dolog volt, de ezzel nem oldódott meg semmi.