Páros interjú
Egyszeri és megismételhetetlen produkció
2014-06. szám / Szepesi Krisztina
Filmzene a világ körül – „Határ a csillagos ég” címmel a tavalyi James Bond-est után újabb koncerten áll együtt színpadra a Margitszigeten Veres Mónika Nika és Gájer Bálint július 11-én. Ezúttal igazi filmklasszikusokból adnak elő dalokat, és egy egészen egyedülálló duettel is készül a két teljesen más műfajban éneklő előadó.
Mindketten szerepeltetek a The Voice című tehetségkutató műsorban, miközben saját műfajotokban már elismertek voltatok. Hogyan hangoljátok össze a stílusbeli különbségeket?
G. B.: Mivel mindkettőnknek ez a szakmája, nem a műsorban ismerkedtünk meg, de csak tavaly énekeltünk először duettet a James Bond-koncerten. És bár néhány éve lehetőségem van arra, hogy azt csináljam, amit igazán szeretek, vagyis hogy szvinget énekeljek, korábban végigénekeltem a diszkó-klasszikusokat, Barry White-ot, a Cool and the Ganget, a KFT-től az Afrikát, vagyis a hazai és nemzetközi könnyzenei slágereket több formációval éppúgy, ahogy Mónika is.
V. M.: Tavaly egy Bruno Mars-feldolgozást énekeltünk együtt szvinges átiratban és lehetne mondani, hogy ez Bálinthoz közelebb áll, de én is nagyon jól éreztem magam benne, miközben soha azelőtt nem énekeltem filmslágereket szimfonikus zenekarral. Nekem mindig nagyon izgalmas élmény, ha új műfajban próbálhatom ki magam.
G. B.: A filmzene ráadásul afféle aranymetszés, hiszen a mai popslágerekben is fellelhetők ehhez hasonló hangszerelések, vagyis olyan dalok ezek, amik bárkihez közel állhatnak. Persze nyilván a női dalok adnak nagyobb feladatot és nekem egy kicsit könnyebb dolgom van énektechnikailag, azért a Skyfallba minden alkalommal belehalok. Szeretem ezeknek a daloknak az eleganciáját, és azt hiszem, még arra a nézőre is hatással lesz a szimfonikus zenekari háttér, aki egyébként nem hallgatja, vagy nem ismeri a dalokat. Igazából nagyon jó lenne, ha egyszer én is megnézhetném magunkat kívülről.
Azért benne lenni is izgalmas lehet…
V. M.: Én minden alkalommal izgulok, különösen, ha olyat csinálok, amit még soha azelőtt. A klubzenéléssel szemben, aminek nagyon intim a légköre, ennek a monumentalitása varázsol el. Tavaly is egészen emelkedett hangulatba kerültem az élménytől.
G. B.: És hatalmas elismerés is nekünk, hogy egy háromezer fős közönség előtt énekelhetünk, akik azért jöttek el, mert ránk is kíváncsiak. Ráadásul nagy lehetőség ez számunkra azért is, mert így olyan nézők is megismerhetnek minket, akik a mi zenei stílusunkat eddig nem hallgatták. Ez egy egyszeri és megismételhetetlen produkció.
A szimfonikus zenekarral való közös munka nehezíti a felkészülést?
V. M.: A hozzáállásnak mindig ugyanolyannak kell lennie, függetlenül a résztvevők számától, hiszen ez egy közös játék, amivel persze most sokkal erősebb hangás jön létre, mintha egy kisebb zenekarral énekelnénk. De a tavalyi tapasztalatunk az volt, hogy nagyon hamar elfogadott minket a zenekar, érezhető volt a próbákon és az előadáson is, hogy élvezték azt, amit mi nyújtottunk énekesként. Éreztük, hogy együtt tudtunk hatni, de azt hiszem, mindenfajta muzsikálásnak ez a titka. Egyikünk sem működik a másik nélkül, vagyis fontos, hogy egymásra hangolódjunk.
G. B: Ennek pedig viszonylag gyorsan kell történnie, hiszen egy olyan nagy zenekart, mint a Budapest Symphony Orchestra, nem könnyű mozgósítani a próbákra. De nagyon pontos kottát kaptunk a karmester-zenei vezetőtől. Itt mindenki profi zenész, akik már elsőre jól játsszák a dalokat, és csak a karmester elképzelései alapján finomítják a játékukat. | hirdetés
 |
|
Tavaly James Bond-filmekből adtatok elő dalokat, most pedig nagyon sokféle filmzenét énekeltek majd.
V. M.: Hubai Gergő rendezőnek, Bán Teodóra igazgatónőnek és csapatának most is vannak határozott elképzelései a dalokról, amelyek előadására ebben az évben is alkalmasnak találtak minket. Tavaly is nagyon jó dalokat választottak, miközben volt köztük olyan is, ami nehezebb feladatnak bizonyult, és volt, amelyik közelebb állt a hangomhoz.
Fontos, hogy ismerjétek a filmeket, amiből elhangoznak a dalok?
G. B.: Nem gondolom, hogy feltétlenül szükség van a filmek ismeretére, és abból a szempontból talán jobb is, hogy néhányat nem láttunk közülük, hogy nem próbáljuk meg lemásolni azt, ahogyan eredetileg hangzottak el a dalok. Most szerencsés vagyok, hiszen olyan dalokat kaptam, amelyek nagyon közel állnak a hangszínemhez, de tavaly még nem igazán ismerték a határainkat, és akadt olyan dal a listában, amire elsőre azt mondtam, nem fogom tudni elénekelni, de aztán a határokat feszegetve valahogy mégis megoldottam. Azt gondolom, a hangulatot leginkább a vetítések fogják megteremteni és a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, amit annyira gyönyörűen felújítottak tavaly, hogy az már önmagában különleges látvány. És ehhez jövünk mi. Énekelni fogok néhány nagy klasszikust, így Frank Sinatrától a New York, New Yorkot vagy éppen a Casablancából az As Time Goes By-t. Ezek mind-mind olyan dalok, amelyek szimfonikus zenekarral szólalnak meg igazán.
V. M.: Tőlem pedig többek közt elhangzik majd egy olyan dal, amit már tavaly is énekeltem, a You Only Live Twice. De éneklem majd a Don’t Cry for Me Argentinát is az Evitából, ami azért lesz különleges feladat, mert olyan stílus, amit eddig még nem próbáltam, hiszen rám alapvetően a pop-rock és a soul jellemző, miközben kevesen tudják, hogy nagy musicalőrült is vagyok.
G. B.: Én egyébként olyan típus vagyok, hogy ha megnézek egy filmet, lehet, hogy nagyon élvezem, de nagyon hamar ki is törlődik az agyamból, kivétel persze néhány nagy kedvenc. Akkor kezdett el összeállni a kép és jutottak eszembe egyes filmek jelenetei, amikor már elkezdtem tanulni a dalokat. A Szabadnak született című filmből John Barry Born Free című dalát éppúgy nem ismertem, mint Az olasz melóból az On Days Like These-t Quincy Jones hangszerelésében. A nagy nemzetközi neveken kívül tisztelgünk egy háromszoros Oscar-díjas, magyar származású zeneszerző, Rózsa Miklós előtt is, aki élete egyetlen magyarországi koncertjét épp a Margitszigeten adta. A karmester Nic Raine, akivel tavaly is együtt dolgoztunk, és aki maga hangszerelte át az elhangzó dalokat. Ő egyébként keveset instruált minket, tavaly is ránk bízta, hogyan nyúlunk hozzá a dalokhoz, de azt hiszem, ennek az is az oka, hogy mi és a zenekar is elég felkészülten érkeztünk. Nagy kár, hogy egyetlen estére állunk össze, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem okozna örömet, ha többször is előadhatnánk ezt az estet, azt hiszem, annyi időt és energiát teszünk bele mindannyian, hogy egyszer nem elég átélni. De mivel épp most készül az új nagylemezem, talán lesz rá lehetőség, hogy ezek közül felkerüljön egy dal. Az is felmerült bennem, hogy szívesen felénekelnek egy duettet Mónikával, hiszen nagyon jó vele együtt dolgozni, mindketten képesek vagyunk a rugalmas munkára, a határaink tágítására. Bízom benne, hogy ez ki derül majd az eredetileg a Titanic című filmben híressé vált My Heart Will Go On című dalból is. Ha ezt jól elénekeljük, azt hiszem, az különleges dolog lesz, hiszen ilyen formában, duettként ez a dal még soha nem hangzott el.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
