RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. július 18., szerda
Frigyes

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
„Ezt a csodálatos seggfejt kell eljátszanom”
2018-06. szám / Köves Gábor

Alan Ruckot úgy ismerte meg a világ, mint Matthew Broderick haverját a Meglógtam a Ferrarival című John Hughes-klasszikusban. Kieran Culkin is a John Hughes-művekben kezdte: bátyja, Macaulay oldalán debütált a Reszkessetek, betörőkben!, testvérével ellentétben azonban neki a
mutálás után is sikerült jó szerepeket kapnia. Az HBO most indult új sorozatában, az HBO GO-n is látható Utódlásban egy, a birodalmához ragaszkodó médiamogul gyermekeit alakítják, akik a maguk módján igyekeznek kitörni a rettenetes papa árnyékából. A két színésszel New Yorkban beszélgettünk.

A. R.: „Jonapot. Hogy vagy?”

Honnan a magyar tudás?
A. R.: A feleségem (Mireille Enos, a The Killing sztárja) Budapesten forgat, elkísértem én is. Hamarosan megyünk is vissza. De ki kell ábrándítsam; jó, ha három szó ragadt rám önöknél. „Koszonom, jol” – ez is megy.

A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy melyik testvér szerepe vár önökre?
K. C.: Nekem először egy másik rokon, Greg szerepét ajánlották, de amint elolvastam a forgatókönyvet, világos volt, hogy az én emberem Ronan, nekem ezt a csodálatos seggfejt kell eljátszanom a testvérek közül. Mondták, hogy ott még nem tartanak a szereposztásban, de én azért rástartoltam. Belebújtam a fickó bőrébe és marhára élveztem. Megcsináltam a felvételt magamról, és beküldtem, lesz, ami lesz. A filmben négy testvér van, én hat testvér közt nőttem fel, a családi dinamika ismerős volt, csak minálunk nem négy, hanem hét különböző formája volt jelen a lököttségnek.

Végül sikerrel járt, a testvérek közül megkapta a vicces seggfejt.
K. C: Hát, igen.
A. R.: Nem rossz cím egy memoárnak. Én biztosan megvenném. A szereplőválogatást viszont majdnem kihagytam, kis híja volt csak, hogy családi okokból nem mentem el. Megígértem az asszonynak, hogy elviszem a lányunkat a zeneórára, és a kettő időben nem fért volna össze. Pedig rögtön láttam, hogy mintha rám öntötték volna a legidősebb testvér, Connor alakját, elvégre egy hamis illúziókat kergető, defektes ürgéről van szó. Ebben a sorozatban minden testvér a papa elismeréséért teper. Azért ez elég szomorú.
hirdetés

Emlékeznek a legelső szereplőválogatójukra?
K. C: Hogy is felejthetném el! 6 éves voltam, egy reklámszerep volt, amit meg is kaptam. Azt hiszem, az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek ügyére hívta fel a figyelmet. Egy táblánál kellett állnom megszégyenülve, mert nem tudom leírni a nevemet se, és ezért az egész osztály kiröhög. A felvétel alatt, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek, a rendező végig olyanokat kiabált nekem, hogy „te hülye”, „te idióta”. Pedig elég lett volna, ha csak annyit mond, tartsd szomorúan a krétát.
A. R.: Tisztára mint az Actors Studióban! Emlékszem, amikor szereplőket kerestek Neil Simon Biloxi Blues című darabjához, majdnem nem mentem el, mert a meghallgatás New Yorkban volt, én viszont Chicagóban éltem, nem akartam már megint több száz dollárt kiadni repülőjegyre, hogy aztán ne kapjam meg a szerepet. Az előadás producere végül megígérte, hogy ha nem kapom meg a szerepet, visszafizetik a jegy árát. Végül megkaptam a szerepet. Lehet, hogy csak azért adták nekem, hogy ne kelljen a repülőt kifizetni.

Játszott John Hughes klasszikus tinivígjátékában, a Meglógtam a Ferrarival című filmben. Hogy került bele?
A. R.: Már a The Breakfast Club szereplőválogatásán ott voltam valamikor ’83-ban volt. Kis független filmként indult az egész. John itt találkozott Molly Ringwalddal, aki annyira elbűvölte, hogy egy hétvége alatt megírta neki a Tizenhat szál gyertyát. Nem sokkal később New Yorkba mentem, ahol Matthew Broderickkel léptem fel a Biloxi Bluesban. Matthew megkapta a Ferrari főszerepét, de engem számításba sem vettek, mondván, túlkoros vagyok, miért adnának egy majdnem 30 éves alaknak tinédzserszerepet. De aztán látták, hogy színpadon én és Matthew teljesen egykorúnak látszunk, és adtak egy esélyt. Megvolt az első kör, utána John színe elé kerültem. Akit már ismertem korábbról. Ahogy Matthew-t is. John nem volt könnyű ember; nagy tehetség volt, de ingerlékeny ember. A forgatás közepén jártunk, amikor megérkeztek a stúdió öltönyös küldöttei, akik finoman figyelmeztették rá, hogy hány nap alatt kell befejeznie a forgatást. John nagyon kiakadt. Hangulatember volt és zseni.








vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor