RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. augusztus 18., szombat
Ilona

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Fogalmad sincs, mire megy ki a játék”
2014-10. szám

November 6-án mutatják be a mozik a 78 éves Ken Loach új filmjét, a Tiltott táncokat. A fő­sze­re­pet, Jimmy Graltont, Barry Ward alakítja.

Ki volt Jimmy Gralton?
B. W.: Egy liberális gondolkodású férfi Leitrimból. 1886-ban született. Kétkezi munkás volt világéletében. És emellett beutazta a világot. Amerikába ment, hajókon szolgált, le-föl hajózott a keleti part mentén Kanadától Dél-Amerikáig és vissza. Járt Kalkuttában is. Ötletekkel megpakolva, világlátott emberként tért vissza Írországba, szülőhelyére Leitrimbe. Úgy gondolta, a helyi közösségnek szüksége van egy kö­zös­sé­gi helyre, ezért létrehozott egyet. És ezzel sok mindenkit magára haragított.

Mi sarkallta a közösségi hely létrehozására?
B. W.: Jimmy szeretette a mulatságot, mai szóval igazi party animal volt. De a politika is élénken foglalkoztatta, a politikai elképzeléseit is meg akarta valósítani. Szolgált a brit hadseregben, de kirúgták. Volt Walesben bányász, dokkmunkás Liverpoolban, úgyhogy nagyon is tisztában volt a munkásosztály sanyarú helyzetével, s igyekezett tenni valamit ez ügyben. Bárhová is ment, a politikai elképzeléseit vitte magával. Még New Yorkban is létrehozott a leitrimihez hasonló közösségi helyeket. Politikai gyűléseket és mindenféle kurzusokat tartottak – az oktatás mindig is a szívügye volt. Ez anyai örökség volt nála, édesanyja mindig tartott könyveket a szülői házban. Mindketten olvasott emberek voltak. Bárhová is ment, mindenhol az oktatás fontosságára hívta fel a munkások figyelmét.

A tánc mennyire fontos része a filmnek?
B. W.: A hatóságok, nevezetesen az egyház és a kormány, nem akarták, hogy felbolygassa a da­rázs­fész­ket. A hatalmon lévőknek az volt az érdekük, hogy az emberek maradjanak csak maguknak. Jimmy Gralton ennek épp az ellenkezőjét akarta. Az ő életfelfogása az volt, hogy gyerünk, éljünk, ünnepeljünk, táncoljunk, mulassunk! Harlemből hozta haza a charlestont és a Lindy-hopot – mindkettő meglehetősen provokatív táncnak számított, már csak a testek közelsége miatt is. Amikor az egyház és a kormány megneszelte, mi folyik, az ördög művét látták a dologban: orgiákat képzeltek maguk elé. A saját sze­mük­kel persze nem győződtek meg a dologról. A valóság ezzel szemben az volt, hogy az emberek végre jól érezték magukat, s mindezt civilizált környezetben. De a fensőbb erők attól féltek, hogy kicsúszik a kezük közül az irányítás.

A szerepet hogy kapta meg?
B. W.: Ken módszere az, hogy behívja a kiszemeltjeit egy nem több mint tízperces, bemutatkozó csevejre. A meghallgatás improvizációkból áll, olyasmiket kell eljátszani, amiknek semmi közük a filmhez. Fogalmad sincs, mire megy ki a játék, és a végére sem leszel okosabb. Jó, azt tudtam, mert az köztudott volt, hogy Jimmy Graltonról, a Jimmy Gralton-sztoriról készül filmet forgatni. De hogy Jimmy Gralton a történet főhőse lesz-e vagy csak egy mellékszál, arról halvány fogalma se volt senkinek.

hirdetés















vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor