RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. február 20., kedd
Aladár, Álmos

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat

A törvény nevében
2014-10. szám / Gulya István

Amit a 80–90-es évek fordulóján a tévésorozatok között a Twin Peaks jelentett, ugyanazt jelenti a kora 2010-es években A törvény nevében: új tartalommal tölti meg a tévészéria-formátumot, minőségével új irányvonalat jelöl ki, és kultikus rajongótábort épít (azért a Trónok harcáról se feledkezzünk meg). A törvény nevében sikerének titka tulajdonképpen egyszerű – minden a helyén van, amit egyedi többletekkel tár a néző elé.

A nyolcrészes széria atyja és írója, Nic Pizzolatto a mocsaras Louisiana vidékére visz, ahol az amerikai dél fojtott, babonás miliője mint sűrű izzadtság rátapad az emberre. Itt bármi lehetséges, megtalálni istent éppúgy, mint táncot lejteni az ördöggel. A három idősíkon font történetben Rust Cohle (Matthew McConaughey) és Martin Hart (Woody Harrelson) detektív egy 17 évvel korábbi bűnesetet vesz elő, mert úgy tűnik, hiába zárták le anno, a borzalmak folytatódnak, és újabb, egészen más felé vezető nyomokra bukkannak (nemde az idő, hangsúlyozza Rust, nem lineárisan folyik). A sorozat egyik rétege a rituális-misztikus gyilkosságokkal, gyerekrablásokkal foglalkozó, feszültségekkel és csavarokkal alaposan átitatott hajdani és mostani nyomozás. A másik a két zsaru és Hart nejének (Michelle Monaghan) karcos háromszöge. A harmadik a főszereplő rendőrpáros igen sajátos érzelmi és szellemi viszonya, amiben éppúgy jelen van a kölcsönös tisztelet, mint az idegenkedéssel átitatott utálat (egymástól nagyon távol áll a világuk), a valóság minden szegmenséhez (a racionalitáshoz és az élvezetekhez egyaránt) erősen kötődő Hart és a filozofikus, főleg kiábrándult, lét-pesszimista gondolatokban tobzódó Cohle párbaja.
Gazdag és páratlan szövetű a széria, adekvát megjelenéssel. Pizzolatto első rangú alkotótársakkal dolgozott: Cary Fukunaga rendezővel, Adam Arkapaw operatőrrel és a zenéért felelős T Bone Burnett-tel, akik hibátlan munkájukkal tették tökéletessé a produkciót – aprólékosan kidolgozott és felépített karakterekkel, zseniális, egyszerre naprakész és mély értelmű párbeszédekkel. Érdemes rászánni nyolc órát, mert függőséget okoz. Nehéz nem egyszerre végignézni.
hirdetés


DVD
Kritika (5)

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor