RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. május 22., kedd
Júlia, Rita

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
007 ok – amiért James Bond 2015-ben is menő
2015-10. szám / Kovács Gellért

November 5-től multiplexekben a 007 Spectre – A Fantom visszatér, azaz őfelsége titkos ügy­nö­ké­nek 24. mozis ügyködése, ami nemcsak azért nagy hír, mert minden idők leghosszabb nagy­vász­nas sorozata folytatódik, hanem azért is, mert szinte bizonyos, hogy a Star Wars VII. mellett Daniel Craig újabb kiküldetése 2015 hajrájának legnagyobb blockbustere. Na, de hogy lehet az,
hogy Bondnak még mindig terem babér? Mit tudhat ő, illetve mit tudhatnak a jogtulajok, amitől még mindig ennyire imádják a nézők az angol ügynökök legügynököbbikét? Ennek okait próbáljuk most sorra venni.

Nagyot mennek a titkosszolgák
Persze, ez az eseménydús-ingergazdag életforma mindig vonzó volt a moziban, ám jó sokáig szinte csak James Bond volt az, aki a kommersz piacon képviselte e hivatást – az utóbbi jó néhány évben azonban kicsit tán többen lettek az ügy­nök­sze­rű akcióhősök. A Mission: Impossible akciócsoportvezetője, Ethan Hunt se akar kivonulni a piacról, va­la­mennyi­re az emberfeletti Jason Bourne is ide sorolható – ráadásul az utóbbi években az olyan, va­la­mennyi­re mindenképpen a Bond-padlásról öltözködő sikerek is komoly nézettséget értek el világszinten, mint a Kingsman, a titkosszolgálat vagy A kém című, paródiának is beillő vígjáték, melyet ugye ha­zánk­ban forgattak. Szóval, pont a rangidősnek ne lenne fizetőképes ra­jon­gó­tábora?

James Bondnak jól jött a reboot-divat
2006-ban nemcsak azért volt nagy szám a Casino Royale, mert ebben az epizódban mutatkozott be az új 007-es, vagyis Daniel Craig, hanem azért is, mert vele valóban valamiféle újraindításba fogtak a franchise felelős szakemberei. Egyfelől, ugye, a Casino Royale volt Ian Fleming első Bond-írása, tehát ezzel is lehetett jelezni, hogy visszatértünk a történet „elejére”, no és persze Craig is másfajta stílust képviselt, mint amit a fanok megszokhattak. Kevéssé humoros (a rossznyelvek szerint egyenesen karót nyelt), sokkal sebezhetőbb, ám mégis állatiasabb Bond ő, aki bőven követ el hibákat – ráadásul a készítők így számos kötelező dologtól megszabadulhattak, vagy inkább mondjuk azt, kicsit izgibb szempontok alapján építhették tovább James Bond drámaibb, de azért persze nagyon is ismerős univerzumát.

Végre igazi nagy név rendezi a filmeket, ráadásul élvezi is!
A széria hatvanas évekbeli indulása óta számos alkalommal volt szó róla, hogy talán jót tenne Bondnak, ha olyan direktor vezényelné épp aktuális akcióját, aki a kötelező körökön kívül képes mást is beledobni a nagy egészbe – vagyis, van annyira szuverén alkotó, hogy meg tudja kicsit „levegőztetni” a saját sza­bá­lyai­ba belefülledt sorozatot. Egy időben még Tarantinóról is szó volt, de aztán a jogtulajdonos Broccoli család beijedt, s inkább maradtak a tisztes, megbízható iparosoknál, akik csak addig és arra táncolnak, ameddig és amerre ők engedélyt adnak nekik. Bár Craig második 007-es filmje, A Quantum csendje kapcsán is sokan reménykedtek abban, hogy a független világból érkezett Marc Foster (Szörnyek keringője) lesz az a filmes, aki igazán kiugrasztja Bondot a biztonságos bokorból, ám faramuci módon végül pont ez a rész lett az egyik legunalmasabb epizód. Aztán jött az Amerikai szépség rendezője, az Oscar-díjas Sam Mendes, és 2012-ben bemutatták a Skyfallt, mely nemcsak a többihez képest lett kiemelkedő mozi, hanem a szériától függetlenül is baromi erős film tudott lenni. Elegáns, férfiasan érzelmes, fordulatos, van tétje – s a fontos mellékszereplők tekintetében is mutatott néhány olyan dramaturgiai dobást, melyek akár még némi katarzist is elő tudtak csalni a történetből. És ez utóbbi aztán tényleg nem volt jellemző a Bond-sorozatra!
hirdetés

Egy ütős James Bond-mozinál nem kell jobb akciófilm!
Mert igen, a 007-es filmek azért még mindig elsősorban világutazó akciófilmek. Ahány rész, annyiszor sok-sok elképesztő mutatvány vár a nézőkre, s az alkotók mostanában arra is kiemelten figyelnek, hogy ne csak az legyen a lényeg, hogy minél több káprázatos ugrást-bukfencet, autós üldözés, kütyüzést, rob­ba­nást-lövöldözést tegyenek a soron következő attrakcióba, hanem arra is, hogy a trendeknek megfelelően legalább annyira „élethű” is legyen az akció, mint amennyire hihetetlen. Elvégre Bondnak ebben a tekintetben is muszáj, nem csak az autópályán vagy a vízben-fűben-levegőben, hanem a korral is haladnia.

A főgonosz tényleg nagyvad!
A klasszikus korszakban Bond ellenfele tényleg olyan gané volt, akiről legalább elméletben el tudtuk hinni, hogy képes megizzasztani hősünket. Leginkább a Pierce Brosnan-os etapnak volt a sajátossága, hogy még a játékidő közben se tudtuk megjegyezni a nagy ellenfél arcát és jellemét – ám szerencsére Daniel Craignek azért már megadatott néhány komolyabb főgonosz. A Casino Royale-ban Mads Mikkelsen legalább arcban tudott erőset mutatni, aztán egy filmnyi szünet jött, hiszen A Quantum csendjében a negatív oldalon csupa jelentéktelen figura szerencsétlenkedett. A Skyfallban aztán jött az élvezetesen ripacs Javier Bardem, a Spectrében pedig, ahogy a magyar cím is ígéri, visszatér – vagyis a reboot szabályait figyelembe véve be­mu­tat­ko­zik – a Fantom bűnszervezet feje, akit a többszörösen Oscar-díjas Christoph Waltz alakít!

A főcímdal mindenkit érdekel!
A Skyfall abban a tekintetben is mérföldkő, hogy Bond 50 éves mozis pályafutásában először sikerült Oscart nyernie a főcímdalnak. És ha csak ennyit sikerült volna elérnie Adele és Paul Epworth szer­ze­mé­nyé­nek?! A kultuszra nézve még talán fontosabb az a tény, hogy a Skyfall akkora sláger lett, de tényleg akkora, hogy ezek után még a ko­ráb­biak­nál is nagyobb reflektorfényt kaphat az, akit megbíznak az új főcímdallal. Sokáig ment is a találgatás, hogy ki vállalja a Spectre nagy zenei küldetését, szó volt még a Radioheadről is (igaz, kábé csak pletykaszinten), de aztán Sam Smith brit popzenészt érte a megtiszteltetés. Maga a sztár nyi­lat­koz­ta, hogy igen hamar összecsapta a Writing’s On The Wall megírását, tehát őt nem igazán nyomasztotta a dolog – ami a dal kritikusai szerint hallatszik is a végeredményen. Mármint a nemtörődömség.

Hogy ki lesz a következő Bond? Mindenkit érdekel!
Jó, hát ez mindig így volt – Sean Connery óta heves viták zajlanak a színfalak mögött és előtt arról, hogy ki lehet méltó a nagy szerepre. Robbie Williams, Clive Owen, esetleg Fenyő Iván? Már javában forgott az új film, amikor aktuális utánpótlásként a remek Idris Elba neve is felmerült, ami igazán cool döntés lenne egyébként (a nagy vitába még Roger Moore is beszállt, aki nehezen kimagyarázhatóan azzal érvelt Elba ellenében, hogy khm, a Londonban született színész nem eléggé brit.) Daniel Craig elvileg még nem köszön el a Spectre után, bár pár hete kiszivárgott egy kisebb-nagyobb balhé híre, miszerint a sztárnak nem tetszett a Spectre forgatókönyve, meg elege van a balesetekből, meg egyébként is. Hát, majd meglátjuk…

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor