RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. augusztus 17., péntek
Jácint

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
Girl Power – Melissa McCarthy módra
2016-03. szám / Kovács Gellért

Április 7-től A főnök című vígjátékkal újra támad Hollywood talán legnépszerűbb női komikusa – sőt, a „talán”-t egész nyugodtan elhagyhatjuk. Jelen pillanatban ugyanis semmi kétség: nyakig va­gyunk a McCarthy-érában. Na, de hogyan is jutottunk idáig? Miféle filmekkel jutott fel a csúcsig a 45 éves komika?

Szívek szállodája (2000–2007)
Az új évezredbeli sorozat-boom legnépszerűbb családi tévésorozata volt ez, melyben számos kisebb film­sze­rep után milliók is megismerték a nevét. Ő volt az ártalmatlan csodabogarakkal benépesített kisvárosi széria egyik igen fontos mellékszereplője: Sookie, a mosolygós szakácslány, a két lábon járó életöröm, a főszereplő anya-lánya duó, azaz Lorelai és Rory Gilmore legjobb barátja. Mivel az igen édeskésen, de azért nagyon is szerethetően szellemes sorozatért a mai napig rengetegen rajonganak, s mivel Melissán kívül szinte senkinek se sikerült az igazi befutás, hamarosan biztosan megint lesz Szívek szállodája, a so­ro­zat­gyár­tá­si szokásokat alaposan megváltoztató netes szolgáltató, a Netflix jóvoltából. Viszonylag keveset tudni a folytatásról, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy Sookie, azaz McCarthy nem tér vissza Stars Hollow-ba – a kreátorok szerint azért nem, mert nem ér rá, hiszen rengeteget forgat. A színésznő viszont váltig állítja, hogy már csak azért se tudta elutasítani a felkérést, mert őt aztán senki se kérdezte meg a dologról.

Mike és Molly (2010–2016?)
Bár számos mozifilmben feltűnt nagy sztárok mellett, néhol akár főszereplőként is, sőt, Christina Applegate képernyős visszatérését is segítette a Nem ér a nevem című tűrhető sitcomban, ám mielőtt még a nagyvásznon is megmutatta volna, hogyan képzeli a lehengerlő nőerőt, főszerepet vállalt ebben az aranyos, sokáig korrekt nézettséget hozó, a dundikat ünneplő szituációs komédiában. A Két pasi meg egy kicsi alkotóihoz köthető, cuki, ám eléggé érdektelen sorozat a mostani, hatodik szezonját még biztosan végigcsinálja, aztán valószínűleg vége lesz – a pletykáknál kissé erősebb híresztelések legalábbis erről szólnak már jó ideje.

Koszorúslányok (2011)
A film, amivel nemcsak McCarthy robbant be a nagy mozisztárok közé, de az addig színészként, íróként és sorozatkészítőként ismert Paul Feig is feliratkozott a menő rendezők ligájába. Szakmai kapcsolatuk virágzása a mai napig tart, kölcsönösen imádják egymást, Melissa egyenesen az ő Martin Scorsese-jeként emlegeti Feiget, a direktor pedig sorra osztja rá a főbb szerepeket. De hát tényleg nincs ezen cso­dál­koz­ni­való, hiszen a semmi újdonságot nem nyújtó, viszont minden alpáriságával együtt is szórakoztató, a férfias bulifilmekre „csajosan” csattanós választ adó Koszorúslányok megdöbbentő módon még egy Oscar-jelölést is hozott a szintén színész Kristen Wiig és Annie Mumolo forgatókönyvének, s bizony a legjobb mellékszereplő kategóriában Melissa McCarthynak is. (Itt érdemes megjegyezni azt is, hogy innentől kezdve az összes nagy filmjében az egészen fantasztikus Börcsök Enikő szinkronizálja magyarra őt, s a Vígszínház kiváló művészének nem csekély érdemei vannak abban, hogy itthon is megszerettük McCarthy közönségesebb imázsát.)

Személyiségtolvaj (2013)
Ha egy karrier beindul... Akkor az nagyon beindul. McCarthy feltűnt a Másnaposok 3-ban, és Judd Apatow generációs nyavalygásában, a 40 és annyiban, valamint leforgatta ezt a közepesen mulatságos pszi­cho­kri­mi-paródiát is. A Förtelmes főnökök rendezőjének bolondozásában a Melissa által megformált, shoppingolós szélhámos Jason Batemant kergeti az őrületbe, majd a még nagyobb őrületbe, s közben még arra is maradt ideje, hogy inkább humoros legyen, mint idegesítő. Bár nem sok hiányzott hozzá, hogy fordított legyen az arány.

Női szervek (2013)
McCarthy második közös munkája Paul Feiggel. Vérbő havermozi a nyolcvanas évek akciófilmjeinek modorában, necces gegekkel és krea­tív káromkodásokkal. Az egyre felszabadultabban bunkózó Melissa partnere a vígjátékos csúcsformájához visszatérő Sandra Bullock, s ők ketten valóban frankón egészítették ki egymást: magabiztosan bántak a lőfegyverekkel, a közelharcban se kértek segítséget, s bizony úgy szórták a csúnyán beszélős poénokat, hogy némelyiket meghallva még maga Eddie Murphy is szégyenlősen futott volna be valamelyik Beverly Hills-i sikátorba. Nem is maradt el a közönségsiker.
hirdetés

Tammy, St. Vincent (2014)
Mivel McCarthy közösen írta a Tammy forgatókönyvét a színész-rendező Ben Falcone-nal, akiben merő véletlenségből a színésznő férjurát is tisztelhetjük, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a nem éppen kimagasló, nálunk csak a DVD-forgalmazásig jutott road movie családi vállalkozásban készült. Az önmagát kereső, átlagosan átlagos címszereplő ugyan kedvelhető figura, de itt McCarthy már inkább sok, mint elég, s a sztori sem nyújt semmi olyat, amivel igazán ki tudna tűnni. Kicsit más volt a helyzet a St. Vincenttel, melyben az abszolút főszerepet Bill Murray viszi (s McCarthy férjének sincs köze hozzá), s meglehet, ezért is lett élvezhetőbb, sőt, megjegyezhetőbb a végeredmény.

A kém (2015)
Paul Feig harmadszor szólította nagyszájú múzsáját, s most egészen Magyarországig futottak, hogy többek között Jason Statham és Jude Law társaságában leforgassák a tavalyi év egyik legviccesebb vígjátékát, mely annak ellenére tudott minőségileg nagyot szólni, hogy az amerikai közönségnek nem annyira jött be a kémes huncutkodás – de egyértelmű bukásnak se lehetett elkönyvelni azért. Melissa itt is akkor volt a legjobb, amikor játszótársai jó magasra dobálták neki a labdákat: hiába, Feig eddigre már üzembiztosan ráérzett, mi is áll a legjobban az ő De Nirójának.

A főnök (2016)
Igaz, a Tammy nem épp úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna, de McCarthy nem adta fel, s legújabb produkcióját is hitvesével írta közösen (kiegészülve Steve Malloryval), s vele is rendeztette meg. Meglátjuk, mi sül most ki az együttműködésből, mindenesetre A főnök, melyben Melissa egy erkölcsileg nem éppen gátlásos iparmágnást alakít, aki a börtön után próbál visszatérni a nagyok közé, akár még jó is lehet. Feltéve, hogy több poén lesz benne, mint amennyit az előzetesbe belevágtak.

Szellemirtók (2016)
Paul Feig negyedszer. És a Szellemirtók harmadszor. Pontosabban: a női Szellemirtók először. Évekig ment a kínlódás, hogy most akkor lesz-e folytatása a legendás franchise-nak, s ha lesz, milyen lesz (előzmény vagy utózmány, esetleg reboot), végül Feig előállt a nagy ötlettel: jöjjenek most a hölgyek! Az új brigád, azaz Melissa McCarthy, Kate McKinnon, Kristen Wiig és Leslie Jones pár hónap múlva már biztosan keresztezik protonágyúik sugarait (már ha azt használnak persze), s végre megmutatják, mennyire volt értelme feltámasztani (így) a sorozatot.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor