RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. február 23., péntek
Alfréd

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
Nem esett messze: Sofia Coppola rendezései
2017-08. szám / Kovács Gellért

Sokáig ő volt a Coppola lány, akit néhány ifjúkori kabalajelenés után apuci berakott A Keresztapa 3-ba színésznek. A családon belüli casting nem jól sült el, a 19 éves Sofia nem nagyon tudott élni a
filmtörténeti lehetőséggel. Aztán egy kicsit nem figyeltünk oda, és láss csodát, a harminc felé közeledve Sofia Coppola a kamera másik oldalán született újjá, szerzői filmesként elég hamar megtalálta a számítását. Eddigi rövidke életműve ugyan egyenetlen, de markáns stílusjegyeket mutat. Legújabb filmje egy sztárokat felvonultató kosztümös thriller; a Csábítás szeptember 7-én kerül a magyar mozikba.

Öngyilkos szüzek (1999)
Egy ideális világban nagyjából ilyen nagyfilmes debütálást vár az ember egy híres rendező tehetséges csemetéjétől. S ami a legszebb benne, hogy Jeffrey Eugenides regényéből Sofia olyan mozit készített, amelynek stílusjegyei a mai napig felfedezhetőek nála: érzékeny, provokatív téma, az aktuális indie zenei trendekre rezonáló soundtrack, feminista hangnem. Ez a filmnyelv legalább annyira az Music Television-generáció sajátja, mint amennyire főhajtás a klasszikus mesterek előtt. Az Öngyilkos szüzeket nálunk a Titanic Filmfesztiválon vetítették először, a moziforgalmazásig sajnos nem jutott el, pedig a mai napig re­fe­ren­cia, legutóbb a Mustang című fesztiválsiker kapcsán emlegettük, mint Deniz Gamze Ergüven filmjének előképét.



Elveszett jelentés (2003)
Ilyen második nagyjátékfilmet még egy ideális világban sem feltétlenül várhatunk el egy híres rendező tehetséges gyermekétől. Sőt: ilyen főszerepre még Bill Murray is csak az álmaiban várhatott, pedig ő aztán már várt egy-két szerepre hosszú pályafutása után. Nem beszélve Scarlett Johanssonról, aki felnőtt színészként ezzel az alakításával hívta fel magára úgy igazán a nemzetközi figyelmet, s indult el a totális világsztárság felé. Az Elveszett jelentést könnyű lenne elintézni annyival, hogy minden idők egyik legszebb szerelmesfilmje (bár ez sem hangzik rosszul), igazi értéke mégis abban áll, hogy elhiteti velünk: Amerikában még mindig készülnek, pontosabban még mindig készülhetnek – azzal együtt, hogy a cselekmény helyszíne Tokió – ilyen természetes, görcstelen, szabálytalan „kicsi filmek”, amelyek szinte észrevétlenül képesek elérni nagyon nagy dolgokat. Részint azért, mert nem feltétlenül azokra hajtanak. A filmet 4 Oscarra jelölték, s bár Murray sajnos nem kapott semmit (pedig ez volt eddigi élete nagy alakítása), de Sofia legalább megkapta a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó aranyszobrot. Sofia és Bill közös története nem ért itt véget: 2015 karácsonyára együtt készítették el a Netflixnek A Very Murray Christmas című bűbájos bolondságot, számos neves vendégművész közreműködésével.

Marie Antoinette (2006)
Az évtized közepére már volt róla fogalmunk, milyen is egy Sofia Coppola-film. Erre a popos-melankolikus egyvelegre húzta rá a rizsporos parókát ez a finoman szólva is rendhagyó életrajzi film, amelyben Coppola egyik kedvenc színésznője, Kirsten Dunst viszi a címszerepet, s pörgeti túl a XVIII. századi YOLO-t, egészen a guillotine-ig. A meglehetősen mutatós, extravagáns alkotást az Arany Pálmáért való versengés és az ítészek izgatott hada várta, a premier után azonban kicsit nagyobb volt az értetlenség, mint az ünneplés. Bár egy kisebb díjat azért kiosztottak a produkciónak Cannes-ban, s Milena Canonero teljesen megér­demel­ten Oscar-díjat is kapott a gyönyörű kosztümökért, a Marie Antoinette-tet a legtöbben a szerethető tévedések közé sorolják. Ám azért bőven akadnak lelkes rajongói is.
hirdetés


Made in Hollywood (2010)
A következő Sofia Coppola-rendezésnek minden bizonnyal a velencei zsűri volt a legnagyobb rajongója, hisz másképp aligha fordulhatott volna elő, hogy elnyeri az Arany Oroszlánt. Hiába hasonlít az egész az Elveszett jelentésre, hiába jó Stephen Dorff és Elle Fanning, hiába szól ez a film is egy egymásra találásról, hiába üzeni már megint a pórnépnek Sofia, hogy csakis a szeretet a fontos, mert az mindenből és mindenhonnan kisegíthet (még az álomgyári gödrök legaljáról is), hiába tetszetős a csomagolás, ha a Made in Hollywood összességében egy elég unalmas és érdektelen mozi.

Lopom a sztárom (2013)
Annak idején rendesen fogtuk a fejünket a könnyed tinivígjátékot ígérő magyar cím miatt, ám mivel négy év múltán szinte csak erre, mármint a magyar címre emlékszünk, már nem is haragszunk annyira. Pedig erős is lehetett volna a produkció, hiszen a hollywoodi celebek házait kirámoló kamaszbanda igaz története pont Sofia Coppolának való témának ígérkezett. Kár, hogy nem nagyon tudott mit kezdeni vele – ha csak azt nem számítjuk valaminek, hogy Coppola filmjei mindig filmszerűek, hangulatosak, a rendező tud bánni a színészeivel, és bármiben is utazik, nem bölcselkedik, inkább csak feltár és megmutat. Ezek mind-mind szimpatikus vonások, s arra pont elegendőek voltak ebben az esetben is, hogy a Lopom a sztáromat is meg lehessen rendesen fesztiváloztatni.

Csábítás (2017)
Ki gondolta volna, hogy Sofia Coppola legnagyobb cannes-i sikerét pont egy remake-kel éri majd el. Jó-jó, persze-persze, tudjuk-tudjuk: a Csábítás nem Don Siegel 1971-es filmjének, A tizedes háremének feldolgozása, hanem Thomas P. Cullinan regényének újabb adaptációja. Mivel azonban szó sincs semmiféle modernizálásról, azok, akik látták anno, hogyan kapták el Siegel filmjében Clint Eastwoodot Geraldine Page-ék, kicsit többet vártak a régi sztori szimpla újrajátszásánál. Sofia bizony megkapta a legjobb rendezés díját Cannes-ben, szinte csak szépeket írt a filmjéről boldog-boldogtalan, s még az sem kizárt, hogy az Oscar-szezonra se felejtődik el az alkotás, melyben Nicole Kidman, Kirsten Dunst, Elle Fanning és Colin Farrell játsszák a főbb szerepeket. Szóval, nagyon úgy tűnik: a mutatvány sikerült, a csáberő kitartott!



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor