PM Online | Mozi

Darren Aronofsky illusztris társaságba tartozik: akárcsak Paul Thomas Anderson vagy Christopher Nolan, ő is annak a – még ötvenen innen lévő – rendezői generációnak a tagja, melynek legjelesebb képviselői szerzői filmesként, a kis, független filmek világából robbantak be Hollywoodba.
anyám! című, ezoterikus horrorfilmje október 19-től látható a mozikban – ideje végignézni, mik voltak az ide vezető út legfontosabb állomásai.

Tanulóévek
Az 1969-ben, brooklyni zsidó családba született Aronofsky számára közel sem volt egyértelmű karrier a filmezés: szülei tanárok voltak, ő pedig az ember és a természeti környezet kölcsönhatásairól folytatott tanulmányokat Kenyában és Alaszkában. Ez az időszak nagy hatással volt rá, a környezettudatosság és a természettel való összhang érdekelte akkor is, mikor a Harvardon antropológiát kezdett hallgatni. A másik választott szakja a film volt, lenyűgözték az olyan alkotók, mint Kuroszava, Polanski, Terry Gilliam, Spike Lee és Jim Jarmusch. Tanárai között találhatjuk Jancsó Miklóst is, akit egy interjúban nagyszerű mentornak nevezett. Így alighanem Jancsónak is köze lehetett hozzá, hogy Aronofsky végül nem az antropológiát, hanem a filmet választotta.

Kis függetlenek
Első nagyjátékfilmje, a Pi hatvanezer dolláros költségvetése jobbára a barátok és a család adományaiból állt össze. A számmisztika körül bonyolódó, rendkívül különleges hangvételű, szürreális thriller a Sundance Filmfesztiválon a legjobb rendező díját nyerte, mozikba kerülve pedig könnyedén visszahozta a költségeit. Többé-kevésbé ugyanezzel az alkotógárdával hozta tető alá Aronofsky a Rekviem egy álomért című drogos drámát, melyet példaképe, Hubert Selby Jr. regénye nyomán készített. A 3 és fél millió dolláros költségvetés, bár még mindig kellően alacsony volt, lehetővé tette, hogy ismertebb színészeket szerződtessen. Közülük Ellen Burstynt a legjobb színésznő Oscarjára jelölték a gyógyszerfüggővé váló anya szerepében.

Nagy sikerek
Aronofsky 2008-as filmje, A pankrátor a szebb napokat is látott Mickey Rourke újbóli mennybenetelét jelentette. A lecsúszott harcos visszatérésének története Aronofsky számára is óriási előrelépés volt, Velencéből elhozta az Arany Oroszlán díjat, nem mellesleg pedig egy olyan filmet sikerült összehoznia, melyben úgy őrizte meg a saját stílusát, hogy közben a szélesebb közönséghez is utat talált. Ugyanez igaz a Fekete hattyú című, 2010-es thrillerre is, amelyben ismét a szakmai megszállottság és az önfeláldozás foglalkoztatta, ezúttal egy, a legvégsőkig elmenő balerina történetébe ágyazva. A filmet öt Oscar-díjra jelölték, közülük a legjobb színésznőnek járót Natalie Portman vihette haza. Új rendezése, az anyám! Roman Polanski klasszikusa, a Rosemary gyermeke nyomdokain haladó horror. A film főszereplőinek (Jennifer Lawrence és Javier Bardem) élete akkor kuszálódik össze, amikor a kis vidéki házukban vendégül látnak egy különös párt (Ed Harris és Michelle Pfeiffer). A túlkapásra könnyen kapható fesztiválítészek a velencei bemutatót követően egyöntetűen lelkendeztek a filmért, kiemelve, hogy Aronofskynak a stúdióberkekben is sikerült megőriznie a teljes kreatív kontrollt, és ezt nem is volt rest kihasználni – egyesek szerint az anyám! egyenesen Kubrick műveinek zsenialitásához mérhető.

Magánélet
Aronofsky 2001-ben, egy londoni színházi előadás alkalmával ismerkedett meg Rachel Weisszal. A színésznő a Faragjunk férfit! című drámában alakította a főszerepet, ahogy később a filmváltozatban is. Öt évre rá közös gyermekük született, A forrás (2006) című filmet pedig együtt forgatták. A pár 2010-ig élt együtt. Ahogy azt a bulvársajtó már jóval a bemutató előtt megírta, az anyám! forgatásán Daronofsky összejött filmje főszereplőjével, Jennifer Lawrence-szel, akivel immár egy párt alkotnak.