RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. november 18., vasárnap
Jenő

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Kommunikációs zűrzavar az Átriumban
2018-01. szám / Jónás Ágnes

Bodó Viktor írta és rendezi az Átriumban március 3-án debütáló A Krakken művelet című pszicho-thriller-krimi-komédiát – ez a rendező egyetlen magyarországi munkája az idei évadban. A darab egy világkiállítás és a politika viszonyáról szól, ennek főbb szerepeiben Gyabronka Józsefet,
Bálint Andrást, Molnár Piroskát, Lázár Katit láthatják a nézők, de elég sok meglepetést is ígér a produkció. Az alkotók speciális nyelvet, nyelvtani alapvetéseket és szótárt dolgoztak ki az előadás egyes je­le­ne­tei­hez, ezért a nyelvvel való játék, illetve a különböző nyelvek közti különbségek és félreértések adják majd a hu­mor fő forrását. A műfajok keveredésén alapuló, fantasztikus elemekkel megspékelt előadásról a ren­de­ző­vel beszélgettünk.

Kétségkívül izgalmas címe van az előadásnak, de mit is jelent pontosan a Krakken művelet, s milyen je­len­tés­több­let bújik meg mögötte?
B. V.: A szószerkezet művelet tagja egy olyan ügyet kíván sejtetni, ami az egész darab alapproblémája, azaz egy bosszú-, egy összeesküvés-történet. A Kraken (egy k-val) szá­mos tengeri monda, regény és film szereplője, egy óriási, po­lip­sze­rű, mitikus vízi szörny. A mi történetünkben a név két k-val írandó, és egy homokvihar neve, pontosabban homokpolip, ami bizonyos tisz­tá­ta­lan cselekedetek büntetéseként zúdul a szereplőkre.

Milyen figurák közé csöppen a néző?
B. V.: A darab főszereplője a Gyabronka József által megformált kulturális miniszter, valamint államtitkára, akit Bálint András alakít. A történet szerint külföldre, Sarntröl városába kell utazniuk, mert az ottani világkiállításon Honosh nevű országuknak egy gigantikus méretű Holdat kell bemutatnia. Mivel időközben válsághelyzet alakult ki (a pro­jekt­ve­ze­tő eltűnt), a kulturális miniszternek és titkárának kell beug­ra­nia, hogy minden simán menjen a kiállításon, ahol tekintélyes nem­zet­kö­zi delegáció előtt kell helytállniuk. Érkezésükkor azt tapasztalják, hogy minden tele van homokkal és sárral, akadozik az áramellátás, a munkások, a gondnok, a portás, a titkár és a főszervezők egy számukra teljesen érthetetlen nyelven kommunikálnak, tolmács nincs sehol. Mint kiderül, a városra lecsapott a Krakken nevű homokvihar, s a történetbe még egy krimiszál is keveredik – emiatt egy gyilkossági nyomozó is felbukkan a helyszínen.

A krimin kívül még milyen műfajok jellemzik A Krakken műveletet?
B. V.: A darabra a pszicho-thriller-krimi-komédia a legmegfelelőbb meghatározás. Komédia azért, mert a főszereplőnk egyáltalán nem beszél a világkiállítás helyszínéül szolgáló város nyelvén, ezért az egyik nagy feszültséget, a humor egyik fő forrását is ez a nyelv, a nyelvvel való játék, illetve a különböző nyelvek közti különbségek, félreértések adják. Szerzőtársam, Mózsik Imre egy egyedi, szláv és északi nyelvekre em­lé­kez­tető nyelvmixet dolgozott ki nyelvtani alapvetésekkel és szótárral, s igyekeztünk olyan jelenetsorokat kitalálni, melyek nagyon gyorsan, nagy fordulatokkal pusztítják le a már említett miniszter idegrendszerét.

Hű marad önmagához, hiszen akárcsak A revizorban vagy az Anamnesisben, e munkájában is hang­sú­lyo­san tűnnek fel társadalmi problémák.
B. V.: Ezúttal nem direkt aktuálpolitizálunk, azonban a jelek és üzenetek egyértelműek lesznek. Mivel ez egy összeesküvésen alapuló történet, nem árulhatom el a csattanót, de az előadás egyes pontjain számos aktuális üzenet van elrejtve. Az Átrium közönsége igen sokszínű, épp ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik lesznek azok, akiket A Krakken művelet beszippant, s kik azok, akiket ki fog köpni magából. Az a célom, hogy átmenjen az üzenet, és többnyire szomorú szoktam lenni, ha valaki még az előadás vége előtt kisétál a teremből, mert az azt jelenti, hogy valamit nem csináltunk jól.

Vagy hogy nem lehet mindenkinek megfelelni.
B. V.: Vagy azt, igen.
hirdetés


Gyabronka József, Bálint András, Molnár Piroska, Lázár Kati, Fehér Balázs Benő, Kurta Niké – csak néhány név azok közül, akik szerepelnek az előadásban. Mi alapján esett épp rájuk a választás?
B. V.: Igyekeztünk egy nagyon erős színészgárdát összeállítani. Pontosan tudtam, hogy kik azok, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Tulajdonképpen a színészeinkre írtuk a szerepeket. Hogy minden generáció képviselteti magát a produkcióban, szerintem nagyon jót tesz az előadásnak és a közös munkának.

Tizenkét éve rendez német nyelvterületen. Mennyivel van megbecsültebb helyzetben egy rendező kint, mint itthon?
B. V.: Nem is a rendezők megbecsültsége a nagyobb, hanem általában a kultúrával foglalkozó területeké. Nyilván a dolog egzisztenciális része sajnos összehasonlíthatatlan. De ez nem csupán a színházi világra jellemző. Külföldön tisztes fizetést kap az ember, biztonságban érzi magát, ki tudja pihenni magát, így tehát képes lesz hónapról hónapra minőségi munkát nyújtani. Én sajnos így is túl tudom vállalni magam, és nem a pénz mozgat, inkább az, hogy imádom a munkámat.

2016-ban az Egy őrült naplóját rendezte a Jurányi Házban. Hogy most az Átriumban vállalt rendezést, minek köszönhető?
B. V.: A Kultúrbrigáddal még a Szputnyik Hajózási Társaság megszűnésekor ismerkedtünk meg, ekkoriban pályáztunk közösen az Új Színház igazgatói posztjára, ami – nem meglepő – nem sikerült. A pályázatírás közben kiderült számomra, hogy a Kultúrbrigád egy remek munkabírású csapat, elképesztő energiákat invesztáltak a pályázat összeállításába, akkor lett világos, hogy folytatnunk kell a munkát itt az Átriumban.








vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor