RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. október 19., szombat
Nándor

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Jegyzet
Gyilkosság az Avason – Miskolci Bartók Plusz Operafesztivál
2019-07. szám / Bóta Gábor

A 2000 óta megrendezett Bartók Plusz Operafesztiválon volt egy parádés jelszó, az, hogy „a kultúra várost épít”. Nem elefántcsonttoronyként fogták fel a kultúrát, játszottak és játszanak, utcákon, tereken, templomokban, iskolákban, számtalan az ingyenes program, ismert előa­dók­kal,
feltörekvő fiatalokkal egyaránt. Az úgynevezett Ezrek operája a leginkább tömegeket vonzó program, amit mindig az Avason tartanak, de a főpróbáját lent a városban, valamelyik téren nézhetik meg a szép számú érdeklődők. Aztán, szintén ingyenes programként, viszik fel a zöldbe, a dombtetőre, ahol tribünökön vagy földön ülve, állva élvezik sokan, kicsit olyan, mint a népünnepély. Ezt hívják Ezrek operájának. Meghat, hogy jó néhányan akár képesek végigállni egy egész operát. Idén a Parasztbecsület ment. Ideális helyszínt találtak hozzá egy kis kápolna előtt, a Kálvária-dombon, előtte a jókora területtel, ez kimondottan illett ahhoz a falusi környezethez, ahol a darab játszódik. Ami ki volt állítva rendesen, Paolo Panizza rendezésében, Kocsár Balázs vezényletével, vagy százhatvan közreműködővel.


Áradóan szól a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara. Szétárad a zene a Kálvária-dombon. Még délután is zuhogott az eső, estére kétséges volt, hogy meg lehet-e tartani az előadást, de aztán szép, békés nyári este kerekedett. Körülbelül olyan békesség, ami elárasztja a falut is, ahol a cselekmény játszódik, ebben az esetben a füvön és több dobogószerű színpadon. Úgy néz ki a szépen megvilágított templom, mint egy mesebeli díszlet. És ott vannak mellette a nagy keresztek, amikhez lépcsőkön vezet az út, itt aztán úgy istenigazából zenghet a mű egyik főslágere, a Húsvéti kórus. A látványt, a színpompás jelmezeket Zeke Edit tervezte.
A heves vérű, végül párbajban meghaló parasztlegény Hector Lopez Mendoza, Miskolc visszatérő vendége, a város kedvence, képes ádáz, öldöklő tekintettel nézni, és bele lehet szeretni messze hordó hangjába. Balga Gabriella Santuzza, a méltatlanul megcsalt szerelmes, aki szívhez szólóan, mély érzésekkel telien könyörgőre fogja, de otrombán goromba elutasításban van része. Lola, Balogh Eszter megformálásában, a vágy tárgya, a hűtlen feleség. Alfio, a megcsalt férj, aki késpárbajban megöli Turridut, Haja Zsolt. Mindannyian csúcsra járatják magukat, beleadnak apait-anyait. Méltán hosszas taps és ünneplés a jutalmuk.
Mascagni ma már egyműves szerzőnek számít, leginkább csak a Parasztbecsületet tartják tőle repertoáron. Érdekes volt egy másik operáját, az Irist is látni, a Csehországból, Pilsenből érkezett, Kajetán Tyl Színház magas színvonalú vendégjátékában. Soha nem játszották még Magyarországon. Bár Bősze Ádám, a fesztivál házigazdája, aki a művészek iránti jókora szeretettel, szakértelemmel és humorral vezeti be a produkciókat, elmondja, ha mégiscsak volt belőle Magyarországon előadás, az éppen Miskolcon volt. Talált arról újságcikket, hogy 1923-ban a direktor nyilatkozott róla, hogy komoly erőkkel készülnek a bemutatására. Aztán más nyom, kritika, egyéb írás nincs.
Mascagni japán tragédiát zenésített meg. Több mint öt évvel Puccini Pillangókisasszonya előtt, de mindkét alkotás szövegírója Luigi Illica volt. Japános, keleties, roppant szenvedélyes, szárnyaló dallamokkal teli a zene, kissé vézna a szövegkönyv. Az előadás, Martin Sinták vezényletével, Tomás Pilar rendezésében nagy műgonddal készült, méltán jókora tetszést aratott a Miskolci Nemzeti Színházban.
hirdetés

A már hagyományos nemzetközi operaíró verseny győztese, az osztrák Albin Fries Nora című műve, bár kortárs alkotás, meglehetősen érdekes módon mégis Richard Strauss, Puccini stílusában íródott. Anger Ferenc rendezésében, Cser Ádám vezényletével tartották az igencsak érdekes ősbemutatót. Furcsa, hogy ebben a stílusban lehet még élvezetes kortárs operát írni. Különös, hogy Fries nem akarta szaporítani az atonális műveket, de szinte kötelezőnek érezte ezeket, emiatt hosszú időre fel is hagyott a zeneszerzéssel. Azóta ismét kedvet kapott hozzá, annyira, hogy karácsonykor mutatják be a Bécsi Állami Operaház felkérésére írt, Galambbegy című gyermekoperáját.
A kékszakállú herceg vára főleg az énekesek, Rost Andrea és Palerdi András diadala volt a Hamar Zsolt által vezényelt Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. A Nyári Színházban Rost hangja szó szerint az egekig szárnyalt, és elementáris erővel játszott egy igéző nőt, aki mindent, de mindent meg akar tudni az imádottjáról, mohó kíváncsiságának semmi nem szabhat gátat. Mer behatolni az ismeretlenbe. Palerdi mély titkokat rejtő, szálfaderekú, messze vivően öblös hangú hercegként fölöttébb férfias, és érzékelteti, hogy hatalmas veszélyeket rejt az ő várába való belépés.
Két vásott rosszcsont, tulajdonképpen két zenebohóc, Alekszej Igudesman és Hyung-ki Joo pedig az A Little Nightmare Music show-ban nevette meg alaposan a publikumot. Müller Péter Sziámi, Seres Ildikó, Vida Péter, Regős Zsolt zongorakíséretével, az Erzsébet téren adtak éjszakába nyúló Seress Rezső-estet.
A Bartók Plusz Operafesztivál érezhetően sokakkal megszerettette a műfajt. Él, lüktet tőle a város, áthatja a kultúra, ami ezen a rendezvénysorozaton, ritkaságszámba menően, a lehető legtermészetesebb módon a szerves részévé válik.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor