RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. november 21., csütörtök
Olivér

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Pazar bemutatóval startol a Játékszín
2019-09. szám / Pavlovics Ágota

A Játékszínben a 2019/2020-as évadban tizennyolc produkció lesz repertoáron, ami további három bemutatóval bővül. Az első premiert november 23-án tartják. A páratlanul sikeres Teljesen idegenek című olasz film színpadi változatának bemutatására szóló jogokat Magyarországon
először a Játékszín kapta meg. Az izgalmas és szórakoztató történetről, egy következő bemutatóról a min­dig derűs és mindig ragyogó Lévay Viktóriával beszélgettünk.

A mögöttünk álló évad fergeteges sikere a Legénybúcsú, ma éppen mű­soron van. Kezdjük ezzel a beszélgetésünket.
L. V.: Számunkra is nagyon szórakoztató ez az előadás, akkor is ott állunk a takarásban, ha éppen nem is nekünk van jelenésünk a szín­pa­don, nagyon jól mulatunk egymáson, és persze rettentően kíváncsiak vagyunk a nézők reakcióira. Egészen elképesztő Szente Vajk tel­je­sít­ménye, hiszen ő írta, rendezte, és még játszik is az előadásban. Számomra is meglepő, de izgalmas és egyben mulatságos is, hogy nemcsak partnerként, hanem rendezőként is jelen van esténként, és olykor minket, máskor magát, illetve a darabot is korrigálja. Az előadás, annak ellenére, hogy „csak” egy vígjáték, sok fontos dolgot testesít meg abból, amit a színházról gondolok. Szeretjük nagyon a Legénybúcsút, és nagy örömünkre a közönség is imádja. Nagyon meg­ha­tó és büszkeséggel tölt el, hogy annyira szeretnek bennünket, hogy képesek a jegyárusítás meg­kez­dé­se előtt órákkal beállni a színház előtt a sorba, ami gyakran a Podmaniczky utca sarkáig is elér.

Az évad első premierje az olasz Paolo Genovese Teljesen idegenek című filmalkotásának színpadi változata lesz. A filmet 100 hétig vetítették folyamatosan Magyarországon, amire olasz film esetében évtizedek óta nem volt példa. A darab egyik szerepelője ön lesz, mi mindent tudhatunk az előadásról?
L. V.: Szenzáció, hogy Magyarországon először a Játékszínnek engedték meg a Teljesen idegenek színpadi változatának elkészítését és bemutatását. A darab izgalmas és életszerű, hiszen napjainkban mindannyiunk életét meghatározza a mobiltelefon. A történet szerint kellemes vacsorára gyűlik össze egy baráti társaság, majd egyikük ötlete alapján mindenkinek ki kell tennie az asztalra a telefonját, és attól kezdve hangosan felolvassák az érkező üzeneteket. Ez a helyzet még akkor is riasztó kicsit, ha az embernek nincsenek titkai. A cselekmény egyetlen éjszaka alatt játszódik, és a vidámnak indult vacsora végére komoly dráma kerekedik a játékosnak tűnő ötletből. Nagyon örülök ennek a szerepnek és annak is, hogy nagyszerű régi és új kollégákkal – Makranczi Zalán, Debreczeny Csaba, Nagy Sándor, Martinovics Dorina, Kolovratnik Krisztián és Erdélyi Timea – játszhatunk majd együtt.

A darabot Czukor Balázs rendezi, aki első alkalommal dolgozik a Játékszínben. Jelent különbséget, amikor színészből lett rendezővel dolgozik?
L. V.: Nem gondolom, hogy ez feltétlenül fontos lenne. Szerintem a „jól rendezés” inkább ember vagy személyiség kérdése. De nyilván segít a jó kommunikációban az, ha valaki tudja, milyen a színpadon állni, vagy hogy mi jár egy színész fejében. Számomra az a legfontosabb, hogy a rendező, akivel dolgozom, szeressen és higgyen bennem – ahogyan én is hiszek benne és a produkcióban –, és akkor lehozom neki a csillagokat is az égről.
hirdetés

Az És már senki sem, avagy a Tíz kicsi néger után újabb Agatha Christie-darabbal bővül a színház repertoárja. Agatha Christie A vád tanúja című művét 2020. február 8-án mutatják be. A darabot Simon Kornél viszi színre, Christine szerepében önt láthatjuk majd. Mit gondol a világ egyik leghíresebb bűnügyi történetéről?
L. V.: Szeretem a krimit, egy időben rengeteget olvastam, egyik kedvencem Agatha Christie. Ez a történet egyenesen remekbe szabott, tele váratlan csavarral. A könyvből készült filmet nem láttam, de most már a premierig nem is szeretném megnézni, bár tudom, hogy legendás alakításokat nyújtottak a benne játszó színészek, így a Christine-t alakító Marlene Dietrich is. Nagyon szeretek korábbi korokba visszamenni, a történetbeli időszakért kifejezetten rajongok, ezért is örülök a lehetőségnek. Simon Kornéllal, a darab rendezőjével sem dolgoztam még együtt, de nagyon tetszett, amiket a készülő előadás kapcsán mondott egy interjúban. Az különösen megfogott, amikor arról beszélt, hogy gyerekkorában mindenki nyomozó akar lenni, hiszen nem volt ez másként velem sem. Az És már senki sem… című előadásunkban így is szok­tam bemenni a színpadra, hogy megyek a „játszótérre krimiset játszani”.

Az előadás főbb szereplői Kern András, Gálvölgyi János, Szerednyey Béla és Kocsis Dénes, igazi színészlegendák. Kern Andrással dolgozott már?
L. V.: Igen, valamikor régen a József Attila Színházban. Kern András számomra egy ikon, ahogy ter­mé­sze­tesen János is az. Nagy hatással volt rám András egyik, a közelmúltban megfogalmazott gondolata, azt mondta, színházba nem azért megy az ember, hogy kikapcsolódjon, hanem azért, hogy bekapcsolódjon. Egy-egy előadás alkalmával a közönség megélhet különféle helyzeteket, és fellélegezhet, hogy nincs egyedül, hiszen az, ami vele megtörtént, az mással is megtörténhet.

Czukor Balázs pedig egy helyen azt mondta, a színház egy mágikus tér, ön mit gondol erről?
L. V.: Egyetértek. Meggyőződésem, hogy a színházban – amit nem véletlenül Thália templomának is neveznek – éppen úgy, mint a templomokban, más energiák mozognak. A színészek koncentrációja és a néhány száz néző figyelme együtt elképesztő energiát jelent. Hiszek a gondolatban, hogy mi színészek mágusok és lélekgyógyászok is vagyunk, általunk, a velünk eltöltött esték alatt a közönség felszabadul és megtisztul.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor