RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. december 1., szerda
Elza

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (4,5)
Olympos High School – Színház- és Filmművészeti Egyetem
2011-12. szám / Szepesi Krisztina

Minden perccel egyre távolabbinak tűnnek a régi görögök történetei. Persze nagyszüleink idejében se volt már könnyű egy kisdiáknak átrágnia magát Homérosz életművén, de manapság, amikor a fiatalok jórészt csupán a popdalok végtelenül leegyszerűsített mondatfoszlányait skandálják, még nehezebb lenyomni torkukon a hexametert.

Erre a problémára ad megoldási lehetőséget Tengely Gábor ötlete, miszerint az olimposzi isteneket átlagos, civakodó diákokként is­ko­la­pad­ba ülteti, akik, amíg Zeusz, a diri késik, rosszalkodnak. Lenyúlják tehát Odüsszeuszt a szertárból, életre keltik, és végigjátsszák vele nem éppen akadálymentes hazajutásának történetét.
Az isteni karakterek mind egyértelműen felismerhetőek, de a biztonság kedvéért Andrusko Marcella bájosan nyafka nimfaként be is mutatja őket a nézőknek, akik az előadás folyamán láthatatlan kuk­ko­lókként követhetik végig az istenek játszadozását. A felütésből egy­ér­tel­mű, ez az előadás a gimnazistákat célozza meg, de az idősebbek számára is elrejtenek néhány fajsúlyos poént. Mikor a Prométheuszt pökhendi lazasággal adó Fehér Dánielt bemutatja, be is nyögi egy ifjú néző, hogy lehet, keményebb csávó, mint Chuck Norris. Mondjuk erre nem vennék mérget, de az biztos, hogy minden karakterben ráismerhetünk egy tipikus iskolás figurára. Spiegl Anna Pallasz Athénéje például valódi stréber, aki azért titkon figyelemre vágyik, Makra Viktória Aphroditéként pedig pont az a beképzelt, hülye csaj, akit minden lány irigyel. Utóbbi pasija természetesen a focicsapat kapitánya, Czupi Dániel Árészként, aki séróból nyomja a fekvőtámaszokat, és előbb üt, aztán már minek kérdezzen. Márkus Sándor Poszeidónja szintén menő, de ő inkább a félelmetes fajtából. Ivanics Tamás Hádésza afféle csöndes rockerbe hajló emós, akivel tréfálkoznak ugyan, de csak óvatosan, mert azért az Alvilág urával nem okos dolog kötözködni. Hoffer Károly Héphaisztoszával annál inkább, hiszen szegény lesántult, amikor anyja idegből ledobta az Olymposról, és amúgy is olyan kis szerencsétlen szegény. Fritz Attila Hermésze pedig állandó humorforrásként lót-fut, mint aki félmaratonra készül, s közben sose áll meg igazán, pedig ugye halhatatlan, szóval ideje, mint a tenger. Az életre keltett Odüsszeuszt Szolár Tibor egyszerre tudattalan bábbá és határozott céllal rendelkező, gondolkodó lénnyé formálja.
hirdetés

Előkerülnek a bábok is, leleményesen kukászacskókból, nejlonszatyrokból kreálva, hiszen ez egy bábosztály, s jó, hogy megmutathatják, tudnak is egyet-mást a bábmozgatásról. A Színház- és Filmművészeti Egyetem teljes földszintjét behálózó történetfolyamot pedig fűszerezi a tánc, a szeleburdi életvidámság, Gimesi Dóra észrevétlenül a szövegbe illesztett, jól eltalált hexameterei, Hegedűs D. Géza örömjátéka Zeuszként és többek közt Lady Gaga, Beyoncé és Justin Bieber világslágerei.
Szóval van itt minden, mint a búcsúban, de egyáltalán nem abból a fajtából, ahol giccses mé­zes­ka­lács­szí­vekkel üldöznek és félrehordó céllövő puskával próbálnak átejteni. A történet pedig úgy válik érthetővé, hogy közben nem korcsosul lebutított hollywoodi sztorivá. A sok munka eredménye jóféle szórakoztatás.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor