Interjú
Boldog embernek kell lennem
2012-02. szám / Bóta Gábor
Az isteni Sarah címmel mutatják be John Murrell darabját a Belvárosi Színházban március 24-én. Vári Éva alakítja Sarah Bernhardtot, a legendás, extravagáns, 19. századi színésznőt.
Legutóbb amikor decemberben találkoztunk, a Budapesti Kamaraszínház rendkívüli társulati ülésén, ahol bejelentették, hogy megszűnik a teátrum állami támogatása, azt kérdezted, akkor januárban játszotok, vagy sem. Úgy tudom, évad végéig rendeződött a helyzet.
V. É.: Valamennyi pénzt adtak, de a számításaink szerint ezzel nem hiszem, hogy kihúzzuk a szezon végéig. A beszélgetésünk idejéig azonban még egy fillért sem utaltak át. Most már hónapok óta ingyen játszunk, de bizakodunk.
Nem szoktál politizálni, mégis ezen a társulati ülésen azt kérdezted, hogy „jogállam az ilyen?”.
V. É.: Igen, ezt megkérdeztem valóban. Egyszerűen szezon közben elvonják a támogatást? Nekünk semmifajta jogunk nincs, csak kötelezettségünk van? Ha teszem azt, én nem fizetek be egy számlát, akkor megbüntetnek, mindenféle szankció van, ha nekem nem fizetnek hónapokon át, annak semmiféle szankciója nincs. Nem lehet egyoldalú egy szerződés.
A negyedik darabot próbálod az Orlai Produkciós Irodánál. Rögtön meglehetősen szerencsésen kezdődött Orlai Tiborral az együttműködésetek, hiszen a Hat hét, hat tánc már jócskán túl van a kétszázadik előadáson.
V. É.: A kétszázötvenedik felé tart. Ilan Eldad rendező, aki velem korábban a Rose című monodrámát állította színpadra, kifejezetten nekem és Kulka Jánosnak hozta ezt a darabot. Ilan érdeklődő ember, a kora ellenére sokat jár Londonba, Amerikába, mindenfelé színdarabokat néz, ahogy Magyarországon is. Nem is tudta, hogy milyen Kulkával a viszonyunk, de úgy gondolta, a Hat hét, hat táncot nekünk kell játszanunk.
Kulkával Pécsett sokat játszottatok együtt.
V. É.: Harminc éve ismerjük egymást, jó baráti viszonyban vagyunk. Sok mindent nem kellett megbeszélnünk, nem kellett különösebben összeszoknunk. Ha az ember nem bírja a másiknak még a szagát sem, akkor borzasztó nehéz együtt játszani. Nálunk ilyen gond nem volt, csak a munkára koncentrálhattunk.
Az Orlai Produkció égisze alatt játszol még egy kétszemélyes darabban, a Csókol anyád! címűben, abban Nagy Ervin a partnered.
V. É.: Igen, azt is szeretem, ahogy A nagy négyest is, aminek túljutottunk az ötvenedik előadásán. A közönség igen nagy szeretettel fogadja. Ritkán írnak idős emberekről darabot. Most már a trendi az, ha sovány vagy, fiatal és gazdag, ezek az emberek nem azok. Az öregség mindenféle nyűgével küzdenek.
| hirdetés
 |
|
Amiket az Orlai Produkció menedzselésével játszol, bulvárdarabok, de mindig megpróbáljátok megemelni ezeket, hogy többek legyenek a felhőtlen szórakoztatásnál.
V. É.: Magyarországon a bulvárról lekezelően beszélnek, pedig nehéz úgy játszani, hogy ne csak arról szóljon, hogy jópofáskodnak a színészek, hanem sorsok legyenek, már amennyire az alapanyag megengedi.
A Harold és Maude, amiben igen régen játszol, arról szól, hogy egy idős nő akár még annyira a topon lehet, hogy egy fiatalember is beleszeressen.
V. É.: Ez az egyik kedvenc szerepem. Attól, hogy idős, még nő, és hatással tud lenni egy fiatalemberre az életszeretetével, gondolkodásmódjával, bölcsességével, humorával.
Te ez a típus vagy?
V. É.: Azt hiszem, hogy nem áll tőlem messze. Nem foglalkozom azzal, hány éves vagyok. Annyi éves vagyok, ahogy aznap fölkelek. És ha még lehetőségem van, hogy ennyi idősen ilyen nagy szerepeket játsszam, akkor nekem egy boldog embernek kell lennem.
Halálos betegség is megtámadott, de abból is kimásztál, ahogy a Hat hét, hat tánc hősnője is.
V. É.: Így van. Azért tudtam ezt eljátszani. Nekem is kimondták azt a borzalmas szót, amit Magyarországon nem is nagyon lehet kimondani, mert ha valakinek ilyen betegsége van, akkor úgy néznek rá, hogy ő már nem is ember, hanem fél hulla. Amikor ezt a szót az orvos kimondta, arra gondoltam, hogy én ebből meg fogok gyógyulni. Úgy gondoltam, hogy én ezt túl akarom élni, és túl is éltem. Fejben dőlnek el bizonyos dolgok.
Sok tekintetben nyilván a szerep sorsa is fejben dől el. Most egy legendás színésznő, Sarah Bernhardt eljátszására készülsz.
V. É.: A darab az öreg Sarah-ról szól, aki a memoárját írja a titkára segítségével. Extravagáns nő volt, koporsóban aludt, saját állatkertje volt. Bejárta Amerikát, Oroszországot, Magyarországon is játszott. Kitalálta, megcsinálta magát. A korának, a 19. századnak a celebje is volt, tudta, hogyan kell felhívni magára a figyelmet. Az előadás arról a korról is beszél, amikor egy ruha akár műtárgy is lehetett, nem csak azért készítették, hogy aki hordja, ne fázzon. Különleges, gazdag élet volt Sarah-é. Az egyik lábát térdből levágták, és ennek ellenére játszott, utazott, élt. Az utolsó napjait mutatjuk meg, amikor már érzi, hogy meg fog halni. A titkárával, akit Gálffi Laci játszik, nagy örömömre, felelevenítenek sok jelenetet az életéből. Szép és érdekes darab.
|
 vissza |
|
|
| |
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza a lap tetejére
