PM Online | Színház

Hatalmas ünnep volt, amikor az addig vándorló országos színházi találkozót sikerült tartósan Pécsre telepíteni. Összefogott miatta az éppen más színekben pompázó minisztérium és a város. Összefogott a szakma. Jordán Tamás ötletgazdának, ügyvezetőnek sikerült maga mögé állítania szinte mindenkit. Kerültek megfelelő szállások, hogy a fellépőknek ne kelljen rögtön
Bányavirág (Fotó: Bartha László)

hazamenniük, nézhessék egymást, beszélgethessenek, és erre igen jó hely az éttermektől hemzsegő, mediterrán hangulatú város. Ekkor még egy ember válogatott, bíztak a személyiség erejében, hitelességében. Már nem bíznak. Mára a politikai pártállásúakban bíznak. Ha az új művészeti vezető azt érzi, hogy az ő szemszögéből nem elég kiegyenlített a válogató bizottság szemlélete, utólag bepakol még egy válogatót. Az ügyvezető Stenczer Béla is hamarosan kap maga mellé egy másik ügyvezetőt. Szükségességét azzal indokolták, hogy pécsi és jó a helyismerete. Úgy látszik, az senkinek nem tűnt fel, hogy Stenczer véletlenül pécsi, sőt, tősgyökeresen az, úgynevezett tüke, és mintha neki is jó lenne a helyismerete. A szempontok is változnak, nehogy már egy színházból három produkció is legyen, mint az előfordult a Nemzetivel, nehogy már megint például Zsótér-, Mohácsi-dominancia legyen, és nehogy már több fővárosi produkció, mint vidéki. És nehogy már sok csúnyaságot tessen mondani a szakmai beszélgetéseken!
Vagyis szépen tegyünk úgy, mintha attól mindenki egymás kebelére borult volna, hogy már a két szomszédvár, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság együtt szervezi a rendezvénysorozatot. Nagyon nem így van, de az biztató, hogy a legjobb előadás az lett, aminek szakmai szempontok alapján is ebből a mustrából lennie kellett. A Marosvásárhelyről érkezett, Székely Csaba által írt, Sebestyén Aba által rendezett Bányavirág. Kínzóan, sebészkéshez hasonlatosan metsző, fájdalmas gúnnyal beszél arról, amiben élünk. Az ilyesmit amúgy nem nagyon preferálta a végül négytagú válogatóbizottság, sőt, több esetben feltűnő látványossággal mellőzte, de bizony az is tudható, hogy ketten nemigen vették maguknak a fáradtságot, hogy határon túli előadások megnézéséért utazzanak, így aztán könnyebb volt egy ilyen produkciót a fesztiválra hozni. A közelebb is megnézhető, vitathatatlanul az évad legjobbjai közé tartozó A mi osztályunk vagy a Kaisers TV, Ungarn esetében már nem ez volt a helyzet. A székesfehérvári Trióból is többen kaptak díjat, a darab némiképp közhelyes, de Galambos Péter kissé elnyúló rendezésében pazar mind a négy színész, Tóth Auguszta, Kuna Károly, Pál András, Csizmadia Gergely egyaránt.
Volt még több jó produkció a versenyprogramban, de több olyan is, ami nem odavaló. A legkirívóbb példa a Veszprémből hozott Értelem és érzelem, ami részletekben adagolva abszolút megállná a helyét egy nyúlósan szirupos szappanoperában. Kétségtelen, hogy egy ilyennek van közönségsikere. De hogy hogyan és milyen alapon kerül a magyar nyelvterület legjobb tizennégy produkciója közé, arról persze lehetnek elképzeléseink, bár ebbe jobb nem belegondolni.