Interjú
Egy női sors széles skálája
2012-10. szám / Bóta Gábor
Csákányi Eszter egy női sors széles skáláját játszhatja végig Pintér Béla és Társulata A 42. hét című produkciójában. Ez számára végre igazán méltó szerep.
Láttalak időnként Pintér Béla-előadásokon. Nyilván érdekelt az ő színháza.
Cs. E.: Mindig is érdekelt.
És miért?
Cs. E.: Alapvetően a fiatalokra nagyon kíváncsi vagyok. Nemcsak a Bélát néztem, hanem egy csomó FÜGE Produkciót, a HOPPartot. Azt érzem, hogy az öregedést úgy tudod kivédeni, ha kíváncsi vagy a fiatalokra. Ez új impulzust, világlátást ad, eszembe jut a saját fiatalságom, amikor én voltam ilyen kis revelatív és mindent máshogy gondoló. Tudom, hogy akkor nekem furcsán hatott, amikor apám állandóan azt mondta, hogy jaj, mi volt az ő idejében. Tulajdonképpen most már én is olyan vagyok, aki arról beszél, mi volt a mi időnkben. De közben meg szerintem a kultúra nagyon komoly részét mindig a fiatalok határozzák meg. És ezzel nekünk szembesülni kell.
Láthatóan élvezed, hogy téged a fiatalok befogadnak.
Cs. E.: Abszolút. Tényleg azt hiszem, úgy maradhat az ember friss, ha fiatalok között van. Amikor a Krétakör Színházhoz szerződtem, kérdezték, a nagy színésznőre hogyan néznek fel a partnerei. Én pedig azt gondoltam, hogy nem ez a kérdés. Az az érdekes, hogy egy nagy színésznőt befogad egy fiatal társulat, mert kíváncsi rá. És én ezt így is gondolom, ez nem álszerénység, mert az értékeket mindenki látja, vagy legalábbis bízom benne. De az, hogy együtt tudunk dolgozni, mégiscsak az ő kíváncsiságukon múlik.
Hogyan jelentkezett, mit mondott Pintér Béla, amikor fölkért a szerepre?
Cs. E.: Nagyon meglepődtem, amikor kaptam tőle egy sms-t, hogy „felhívhatlak-e?”. Egy csomó mindent láttam tőle, de nem voltam olyan közvetlen viszonyban vele, mint például Bodó Viktorral. Visszaírtam, hogy „hívjál nyugodtan”. Megkérdezte, lenne-e kedvem beállni a produkcióba. Még aznap este elolvastam a szöveget, és mondtam, hogy nagyon érdekel. Kevés idő volt a próbákra, de Pintér olyan tempót diktált, és olyan szigorú is volt, hogy ennek meglett az eredménye.
Mi a fontos neked ebben a szerepben?
Cs. E.: Hogy ez egy őszinte nő, és ebben nagyon azonos velem, ahogy a hivatástudatában is. Fontos az embernek a hivatása, hogy olyat csináljon, amihez ért. Végül ezt az orvosnőt a hivatása meg is menti a teljes szétcsúszástól, és én ebben tökéletesen hiszek. Egy női sors elképesztő skáláját kell végigjátszanom.
Azt írták, hogy na végre, kaptál egy méltó szerepet! Te is így érzed?
Cs. E.: Hát szerényen, nem szerényen, de igen. Maga Ascher Tamás is azt mondta, hogy „kaptál most egy szerepet”.
Ő egyébként miért nem ad neked szerepet?
Cs. E.: Ezt tőle kérdezd meg.
De te nem próbáltad tőle megkérdezni?
Cs. E.: Nem. Amikor a Krétakör társulatának vége lett, egy munkát elkezdtek a volt krétakörösök Ascherral, amit a Thália Színházban mutattunk volna be. Én ennek nagyon örültem, de azért nehezen ment, amit csináltunk, és Tamás nyár végén úgy érezte, jobb, ha nem tartunk belőle premiert. | hirdetés
 |
|
Hogy vagy te a Katona József Színházzal? Furcsa helyzet, hogy eljöttél onnan, de azóta is játszol a Kamrában, az Elnöknőkben, ahova befogadták A hét asszonya című monodrámát is veled. Nincs számodra visszaút a Katonába?
Cs. E.: Ezt én nem tudom.
De te szeretnéd?
Cs. E.: Fogalmazzunk úgy, hogy szeretnék velük dolgozni.
Neked nagyon fontos volt a társulat, és most „szanaszét” játszol.
Cs. E.: Ez így van, de nem érzem rosszul magam. Még édesapám mondta, hogy „kislányom, ha kellesz, akkor úgyis hívnak”. Meg kell várni azt a pillanatot, hogy az ember „kelljen”.
Nem voltál türelmetlen, ideges attól, ha nem hívtak?
Cs. E.: A tavalyi évad kemény volt, mert nem volt új bemutatóm. Most már tudom, hogy nekem minden évben szükségem van legalább egy premierre, nem lehet, hogy csak a régi szerepeimet játsszam. Úgy volt, hogy tavaly bemutatunk egy darabot Orlai Tibornál, de az erre az évadra csúszott. Garaczi László nagyon jó darabját januárban kezdem próbálni. Orlaival igen jól tudok együtt dolgozni, közösen keressük vele a darabokat, színészeket. A Béláékkal való találkozásnak pedig most jött el az ideje, ezt is kivártam.
És közben forgattál a Terápia című tévésorozatban.
Cs. E.: Az egy másik kaland volt, de nem kicsi kaland. Visszanyertem tőle a hitemet a filmezésben. Nagyon jó munka volt, igen jó forgatókönyvvel és remek szereppel.
A főszereplő pszichológusnak, akit Mácsai Pál alakít, a pszichológusát játszod.
Cs. E.: Igen, én a szupervizora vagyok.
Az ember sorozatoknál már gyanakszik, hogy esetleg megint valami gagyit láthat.
Cs. E.: Általában nem a sorozat műfajával van a baj, hanem azzal, ha nagyon gagyi, nagyon rossz a szöveg, és nem színészek játszanak benne. A Terápiában viszont az összes szerepet színész játssza. Szellemes a forgatókönyv, mindig szolgál meglepetéssel is. Sokan egy csomó mindenben magukra fognak ismerni. Magyarországon rengetegen azt gondolják, csak az megy pszichológushoz, aki elmebeteg. Ebből a sorozatból kiderül, hogy tulajdonképpen csak figyelni kell a másikra, és meg kell hallgatni, ki kell beszélni a problémákat.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
