Hollósi Frigyes nemcsak kollégánk, nemcsak barátunk, nemcsak játszótársunk volt, nemcsak kicsit az apukánk és egyben titkos nagypapánk, hanem ő volt Frici, ő volt Frinyó, ő volt az a mindenre kapható gyermek, a gyermek, aki soha nem veszítette el kíváncsiságát a barátok, a kollégák, a játszótársak, a közönség, a színház, az ország, a világ iránt.
A szokott helyén ült a büfében nap mint nap, körülvéve magát különböző kütyükkel, újságokkal (minden napilapot elolvasott), és hallgatta-olvasta a friss híreket, azonnal kommentálta, és továbbadta nekünk. És kérdezett, hogy mi hogy gondoljuk, hogy látjuk, hogy szeretnénk. És persze tréfát csinált mindenből. A válaszainkból, a hírekből, a színházi történésekből. Átfaragta a pillanatot, hogy jobb ízű legyen, bölcs poénnal ajándékozott meg ostoba helyzeteket, okos nevetéssel tompított buta feszültségeket, a játékos szenvedélyével emelte magához az éppen eltévedt vagy megfáradt fiatal kollégát, és mint minden igazi bohóc, tudta, hogy hagynia kell magát céltáblává válni, és hagyta is, hogy kinevessék, hogy kacagjanak rajta, hogy aztán végül megrázza magát, széttárja kezét, félrehajtott fejjel odadörmögje, „na elég volt ebből, gyerekek”.
Frici az életünk, a mindennapjaink része volt, a családunk volt ő, olyan magától értetődően volt az, ahogy miénk a levegő, amit beszívunk, miénk a víz, amit megiszunk, miénk az étel, amit megeszünk, és föl se kérdezzük, csak akkor, amikor már nincs. És most kétségbeesetten állunk, tétován, ostobán, megilletődötten és nem értjük, hogy nincs. Hogy lehet, hogy nincs?
Mert nem csak ő ment el, hanem elhagyott minket Miller zenetanár, aki rajongva-félve szerette leányát, Lujzát, Bánfalvi Esztert; elment a nyugalmazott szállítmányozó a Vesztegzárból, aki oly szerelmesen tudta tenni a szépet Signora Rellinek, Molnár Piroskának; elsétált a víg kedélyű sírásó a Hamletből, itt hagyott minket Ferapont, aki örökké hű maradt a családhoz, a három nővérhez, Péterfy Borihoz, Schell Judithoz, Udvaros Dorottyához, nincs már Csonti, Gedi bácsi, a Náthán püspöke, Borenboim, von Hötzendorf tábornok, Bredumo, a bíró.
Drága Frici! Pótolhatatlan veszteség vagy nekünk.
A Nemzeti Színház egész társulata
|
vissza
vissza a lap tetejére
