Interjú
Színházban nincs jobboldal meg baloldal
2012-12. szám / Bóta Gábor
Cseke Péter azt a Páratlan páros című bohózatot rendezi Kecskeméten – ahol ötödik éve igazgató –, amelyben 28 esztendeje játszik a Madách Színházban. A Magyar Teátrumi Társaságnak és a Magyar Színházi Társaságnak is a tagja, mert a színházban számára nincs jobb- meg baloldal, csak a teljesítmény számít.
Még mindig játszol a Madách Színházban a kiugró sikerű Páratlan párosban, amit most rendezel Kecskeméten. Hányadik előadásnál tartotok?
Cs. P.: Ezt én is mindig megkérdezem előadás előtt. És ilyenkor viccesen mindig bemondom az előadásban. Ahány tonna marhatrágyát mondok, annál az előadásnál tartunk. Az utóbbi 881 tonna volt. Persze ez rövidesen 28 év alatt.
Kecskeméten mit remélsz a Páratlan párostól?
Cs. P.: Mióta én vagyok az igazgató, szilveszterkor mindig van egy bemutatónk. Úgy gondoltam, hogy minél jobb, minél kacagtatóbb vígjátékot vigyünk a közönség elé.
Ez egy nagyon jól működő bulvárbohózat, nem mutatsz be túl sok hasonlót Kecskeméten. Főleg ahhoz képest, hogy amikor odakerültél igazgatónak, sokan azt gondolták, hogy főleg ilyenekből fogsz építkezni.
Cs. P.: Hogy néhányan – akik nem ismernek és ráadásul a pályázatomat sem olvasták – mit gondoltak, az engem nem érdekelt. Egy vidéki színháznak a jó könyvtárhoz kell hasonlítania, ahol mindenki megtalálja az ízlésének megfelelőt. Természetesen kell a kínálatban vígjátéknak lennie, de sok egyéb műfajnak is. És a könnyed darabokat is magas színvonalon kell játszani. Ez a lényeg.
Nyíltan vállalod, hogy jobboldali vagy. Emiatt is tartottak többen politikai kinevezettnek. Azóta sokan elismerik a munkádat, olyanok is, akik nem feltétlenül dicsérik halálra a Magyar Teátrumi Társasághoz tartozó színházakat.
Cs. P.: Szomorú, hogy közel ötéves színházigazgatói múltammal még mindig erről kell beszélnem. Lényegesnek tartom, hogy voltak olyan kritikusok, akik nagyon bíráltak az első pillanatban, de volt, aki utána odajött hozzám – nem kis szaktekintély –, hogy elhamarkodottan ítélkezett, és most már mást gondol. A színházban nekem nincs jobb- meg baloldal. Jó színház van és rossz, ebből a szempontból számomra mindegy, ki hová voksol, nem színházi kérdés. Csak a művészi teljesítmény számít. Nem véletlenül vagyok tagja a Magyar Teátrumi Társaságnak és a Magyar Színházi Társaságnak is. Azért is vállaltam az utóbbiban elnökségi tagságot, mert vannak olyan nagy horderejű döntései a szakmánknak, amikben muszáj összefogni.
Miben foghat össze a szakma?
Cs. P.: Szerintem ilyen volt az előadó-művészeti törvény. Az előző kormány utolsó pillanataiban alakult ki a végleges szövege, sok-sok hibától hemzsegett az akkori törvény. Ezt újra kellett gondolni. | hirdetés
 |
|
A törvényt azóta is sokan nagyon rossznak tartják. Hogy például a független színházakat lehetetlen helyzetbe hozták, ezt a törvény alapozta meg.
Cs. P.: A hazánkat is érintő gazdasági nehézségek következménye, hogy a kultúra területén is egyre több válságos helyzetet kell megoldani a kormánynak. Én sem értek egyet a néhány kiváló független társulat sanyarú helyzetével, de azt is látnunk kell, hogy Magyarországon a függetlenség zászlaja alá bújt sok gyenge, művészi teljesítményét tekintve silány társulás.
De azért akarat kérdése is. Hiszen az például döntésen múlik, hogy Debrecenben stadiont építenek-e, vagy félbehagynak egy olyan új színházat, amibe már sok pénzt öltek.
Cs. P.: A kettőt nem lehet összehasonlítani. Nyilvánvalóan szükség van stadionra is. Szerintem művészileg nincs két oldal. Ez egy gerjesztett különválás. Művészi szempontból mindenki pontosan tudja a szakmánkban, hogy ki milyen színész, milyen rendező, és hogy egy társulat milyen minőségű előadásokat hoz létre. És ez a fontos.
Igen, csak most területfoglalás zajlik színházi területen is, ami mégiscsak látványosan az egyik oldalnak kedvez.
Cs. P.: Régebben is voltak kedvezményezettek, és akkor most nagyon finoman fogalmaztam, akik megkaptak bizonyos pozíciókat.
A Bánk bán előadása nálatok végül is arról szólt, hogy teljes a zűrzavar az országban, hogy se fönt, se lent nem mennek jól a dolgok. Bár csak a stúdióban mutattátok be, ha egy díszelőadásra át is vittétek a nagyszínházba.
Cs. P.: Nagyon örültem, hogy érthető az egész történet, mai magyar nyelvre áthelyezve. Az pedig a produkció értékét mutatja, hogy meghívták a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ahol Szabó Bori, az átíró díjat is kapott, s hogy nemcsak egy alkalommal, hanem sokszor játszottuk a nagyszínházban.
Az évad végén jár le a mandátumod, és nyilván újra pályázol.
Cs. P.: Ez egy megkezdett út, amin járunk, és úgy érzem, hogy nem is téves. Komoly társulati és színházi munka van most Kecskeméten, kiváló rendezőkkel, remek társulattal, úgyhogy nem is tehetném meg, hogy nem pályázom.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
