Interjú
A lélek fiatal maradhat
2012-12. szám / Bóta Gábor
Oszvald Marika főszereplésével, Oszi boszi, a repülő nagyanyó címmel mutattak be gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló produkciót a Budapesti Operettszínházban. Az előadásban operaáriák, operettdalok és musicalszámok egyaránt elhangoznak. A kiváló színésznő szerint az operett boldogságot visz a lelkekbe. Ő pedig igényli, hogy boldogságot adjon és kapjon.
Ez egy gyerekelőadás?
O. M.: Tulajdonképpen családi.
Most sok mindenre ezt mondják.
O. M.: De ebben felnőttszámok is vannak. Tehát ez felnőtteknek is abszolút jó, élvezheti a papa, mama, nagypapa, nagymama is. A felépítése tündérmese, mézeskalácshuszár van, Nyafka baba, boszorkány, királykisasszony, és mindenki a párját keresi. Egy szerelmi történetről van szó. Ezen belül mennek az operettdalok, például a Délibábos Hortobágyon vagy a János vitézből a királylány áriája, de egy más zenés műfajból a „Pofonofon” A dzsungel könyvéből. Opera, operett és musical felépítésű a produkció.
Tulajdonképpen gáláról, dalok egymásutániságáról van szó, de össze vannak kötve egy meseszállal?
O. M.: Össze vannak kötve egy gyerekeknek szóló történettel, de a műsor abszolút élvezhető a felnőtteknek is.
Te vagy a főboszorkány?
O. M.: Jó boszorkány vagyok, varázsolok. Eltörik a söprűm, amivel repülök, és a repülésirányító varázsló meg a seprűjavító varázsló azt mondják, csak akkor javulhat meg a söprűm, ha azok, akik egymást keresik társnak, megtalálják a másikat. Én abban ügyködöm, hogy a királykisasszony összejöjjön a királyfival, a mézeskalácshuszár összejöjjön az Olimpia babával. Össze kell boronálnom őket, és akkor repülhetek tovább. A szelek szárnyán történik sok minden. Hiszen az operett egy olyan varázslat, ami rögtön mosolyt csal az emberek arcára és szerelmet lop a szívekbe. Ezért éneklem ezeket az operettdalokat.
És hányod még a cigánykereket?
O. M.: Azokat is, igen.
Látszik rajtad, hogy ezt még mindig élvezed.
O. M.: Hát persze.
Összeszámlálhatatlan, mennyi cigánykereket hánytál, és mennyi totálisan hasonló szerepet játszottál el.
O. M.: Igen, de a hasonlóság azért nem zavaró, mert a zene adja meg a történet varázslatát. Az operett boldogságot visz az emberek lelkébe. És ez engem fölvillanyoz. | hirdetés
 |
|
No jó, de akkor is egy kaptafára megy a szerepeid jelentős része.
O. M.: Nézz oda, a táncdalénekesek is állandóan a szerelemről dalolnak, és aztán ez mégis jó.
Te meg állandóan pattogós, cserfes kis nőket játszottál, akik egyébként szintén szerelmesek…
O. M.: Örömből fakad az egész. Nekem, valószínűleg neveltetésemnél fogva is, megmaradt a gyermeki lelkem, ami igényli azt is, hogy boldogságot adjak, és azt is, hogy boldogságot kapjak. Ezt az operetten keresztül tudom adni és kapni, ezért nem unalmas.
De azért már csak átmentél egy másik szerepkörbe.
O. M.: Persze, az öreg nyanyásba. De ez a mentalitás azon belül is meg tud maradni, mert az emberi lélek fiatal maradhat. Hiába vagyok öreg, a lelkemnek a boldogsága nem fásult el. Már én is nehezebben mozgok. Szóval nem mondom azt, hogy én egy csodalény vagyok, hogy ó istenem, én egy különleges valaki vagyok, aki majd még kilencvenéves koromban is hányom a cigánykereket. Bár majd megpróbálom, mit tudom én. Ezek a mozgások, akrobatikus elemek, amiket csinálok, be vannak már gyakorolva, tehát rutinos dolgok. Olyat nem csinálok, amiben kettétörök. Vagyis igyekszem olyat nem csinálni, amiben lesérülök. Persze kicsit most is lesérültem, bevertem a térdemet. De nem akarok a testem ellen hadakozni. Ami megy, megy, azt megcsinálom, ami meg nem megy, azt pedig már abbahagyom. Hidakat és félszaltókat már nem csinálok. Olyan trükköket már nem mutatok be, amikbe a gerincem kicsavarodik. Nem vagyok annyira hajlékony, mint valaha.
Lefogyni próbáltál, vagy teljesen jól érzed magad így?
O. M.: Jaj, hát ugye próbáltam, és volt is rá precedens, hogy sikerült. Tulajdonképpen mindig rajta vagyok azon, hogy fogyjak kicsit, de csak az egészségem miatt. A szerepköröm miatt már nem zavar. Különben sem vagyok az a fajta nőtípus, aki úgy akar kinézni, mint húszévesen. Abszolút vállalni akarom a koromat. Az persze zavar, ha nehezen tudom fölvenni a harisnyámat, vagy bekötni a cipőfűzőmet. De hiúságból nem zavar már, ha plusz kilókat szedek föl.
Végül is milyen figura az a jó boszorkány, akit játszol? Majdhogynem jó tündérről van szó, csak boszorkány alakjában, mert így komikusabb?
O. M.: Így van. Nem egy rossz szándékú boszorkány, nem akar senkit békává meg medvévé varázsolni.
Mint ahogy te is állandóan jó szándékú vagy.
O. M.: Igen, nincsenek rosszindulataim, próbálkozom, hogy mindig jóindulataim legyenek.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
