Impresszum | Előfizetés  
  2024. április 20., szombat
Tivadar

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (4)
Tangó – Örkény Színház
2013-01. szám / Bóta Gábor

Mrozek Tangó című darabja könyörtelen röhejességgel mutatja meg a hatalom természetrajzát. Ehhez Bagossy László rendezőnek még aktualizálnia sem kellett a művet az Örkény Színházban. Khell Zsolt díszlete egy jobb napokat látott család szobabelsőjének őrült felfordulása.
Zsibvásár, lomgyűjtemény a köbön. Még ravatal is díszeleg bal felől, kiismerhetetlen zsúfoltság, áttekinthetetlen irracionalitás uralkodik.
Háromgenerációs család tagjait látjuk, akik elbeszélnek, elkiabálnak, elhisztériáznak egymás mellett. A Pogány Judit által alakított, minden lében kanál nagymamát időnként felűzik a ravatalra, hogy gyakorolja azt, ami tán nemsokára bekövetkezik. De ő a ravatalon fekve is vissza­beszél, egyáltalán mindenki mindenkinek visszabeszél, kényszeresen mondja a maga rög­esz­méit. Az apa, Mácsai Pál meg­sze­mé­lye­sí­tésében, célszerűtlenül parttalan művészi kísérleteket folytat rög­esz­mé­sen, ehhez az egész családot némiképpen dresszúrázva, de ügy­kö­dé­seinek értelméről soha meg nem győzve, az igazi döntések elől gyáván megfutamodva. A feleség, akit Für Anikó játszik, csaknem nimfomániásan rákattan a primitív, nyers erőt képviselő Edekre, a Debreczeny Csaba által alakított háziszolgára, a férjénél valami ele­men­tá­risan valóságosabbat keresve benne. A nagymama öccse, Eugéniusz bácsi, Csuja Imre alakításában, rövidnadrágos, öreg rosszcsont óriáscsecsemő. Artúrnak, a Máthé Zsolt megformálta fiatal fiúnak elege van ebből az egészből, lázad, forradalmat akar, de hogy pontosan mit is, azt ő sem tudja, az ő fejében is csak a végtelen káosz uralkodik. Szövetségesnek veszi maga mellé a könnyen igazodó Eugéniusz bácsit. Olykor még félénken, majd egyre inkább nekivadulva utasítgat. Forradalmárnak érzi magát, de régi korok ódivatú eszméit és külsőségeit hozza elő. A naftalinszagú úriasszony-viseletek és kacagányos menték ráerőltetése a család tagjaira anakronisztikusan röhejes. Ekkor forr föl igazán a levegő, a múlt elaggott eszméinek forradalminak kikiáltása fájdalmasan összecseng a jelennel.
Szandtner Anna megformálásában a szintén a családhoz tartozó Ala pedig belehabarodott Artúrba, férfit akar maga mellé, és ennél tovább nem is nagyon lát. Az ügyetlen Artúrt azonban könnyű kiakolbólítani a hatalomból. Megszerzi azt a libériás inassá előlépett, eddig magát háttérbe szorítottnak érző Edek, az egykori háziszolga. Nem ismer se istent, se embert, elvadultan kegyetlen, dermesztően szélsőséges. Vele szövetkezve jár a produkció legvégén a hozzá dörgölődző, mindig igazodó Eugéniusz nagybácsi fenyegetően eszeveszett, brutálisan féktelen, kárörvendő tangót. Olyan tangót, ami elsöpörhet bárkit, veszélybe sodorhat minden értéket.
hirdetés





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor