Mrozek Tangó című darabja könyörtelen röhejességgel mutatja meg a hatalom természetrajzát. Ehhez Bagossy László rendezőnek még aktualizálnia sem kellett a művet az Örkény Színházban. Khell Zsolt díszlete egy jobb napokat látott család szobabelsőjének őrült felfordulása.
 Zsibvásár, lomgyűjtemény a köbön. Még ravatal is díszeleg bal felől, kiismerhetetlen zsúfoltság, áttekinthetetlen irracionalitás uralkodik.
Háromgenerációs család tagjait látjuk, akik elbeszélnek, elkiabálnak, elhisztériáznak egymás mellett. A Pogány Judit által alakított, minden lében kanál nagymamát időnként felűzik a ravatalra, hogy gyakorolja azt, ami tán nemsokára bekövetkezik. De ő a ravatalon fekve is visszabeszél, egyáltalán mindenki mindenkinek visszabeszél, kényszeresen mondja a maga rögeszméit. Az apa, Mácsai Pál megszemélyesítésében, célszerűtlenül parttalan művészi kísérleteket folytat rögeszmésen, ehhez az egész családot némiképpen dresszúrázva, de ügyködéseinek értelméről soha meg nem győzve, az igazi döntések elől gyáván megfutamodva. A feleség, akit Für Anikó játszik, csaknem nimfomániásan rákattan a primitív, nyers erőt képviselő Edekre, a Debreczeny Csaba által alakított háziszolgára, a férjénél valami elementárisan valóságosabbat keresve benne. A nagymama öccse, Eugéniusz bácsi, Csuja Imre alakításában, rövidnadrágos, öreg rosszcsont óriáscsecsemő. Artúrnak, a Máthé Zsolt megformálta fiatal fiúnak elege van ebből az egészből, lázad, forradalmat akar, de hogy pontosan mit is, azt ő sem tudja, az ő fejében is csak a végtelen káosz uralkodik. Szövetségesnek veszi maga mellé a könnyen igazodó Eugéniusz bácsit. Olykor még félénken, majd egyre inkább nekivadulva utasítgat. Forradalmárnak érzi magát, de régi korok ódivatú eszméit és külsőségeit hozza elő. A naftalinszagú úriasszony-viseletek és kacagányos menték ráerőltetése a család tagjaira anakronisztikusan röhejes. Ekkor forr föl igazán a levegő, a múlt elaggott eszméinek forradalminak kikiáltása fájdalmasan összecseng a jelennel.
Szandtner Anna megformálásában a szintén a családhoz tartozó Ala pedig belehabarodott Artúrba, férfit akar maga mellé, és ennél tovább nem is nagyon lát. Az ügyetlen Artúrt azonban könnyű kiakolbólítani a hatalomból. Megszerzi azt a libériás inassá előlépett, eddig magát háttérbe szorítottnak érző Edek, az egykori háziszolga. Nem ismer se istent, se embert, elvadultan kegyetlen, dermesztően szélsőséges. Vele szövetkezve jár a produkció legvégén a hozzá dörgölődző, mindig igazodó Eugéniusz nagybácsi fenyegetően eszeveszett, brutálisan féktelen, kárörvendő tangót. Olyan tangót, ami elsöpörhet bárkit, veszélybe sodorhat minden értéket.
|
vissza
vissza a lap tetejére
