Kritika (4,5)
Sirály – Nemzeti Színház
2013-01. szám / Bóta Gábor
A Sirály előadásának Alföldi Róbert rendezte előadásában, a Nemzetiben, a Gobbi Hilda Színpadon, jelképes, hogy érkezésünkkor a színészek veszik el tőlünk a kabátunkat, majd ők adják ki nekünk, ezzel is elköszönve tőlünk.
Amikor bejutunk terembe, rögtön a színpadra lépünk, és itt a szereplők várnak bennünket. Odaugranak hozzánk, elveszik a kabátjainkat, amelyek a díszlet részévé válnak, ugyanott vannak a Nagy Fruzsina tervezte jelmezkabátok is. A Sirály lényegében műkedvelő előadással kezdődik, ezért is indokolt, hogy a színészek üdvözölnek bennünket, és így kissé össze is mossák a valóság meg a színház határait. Menczel Róbert derékszög alakú, hosszú pallóján játszanak, ami beékelődik a nézőtérre.
Van az előadásban egy emblematikus jelenet, amikor a Farkas Dénes által játszott, ifjú, szertelen, világmegváltó hajlamú író-rendező, Trepljov összecsap a Básti Juli által megformált anyjával, Arkagyinával, a híres, befutott, de már sikereibe belemerevedett színésznővel. A srác indulatosan, sebzetten üvöltve kiosztja az anyját, hatásvadász, üres ripacsnak titulálva őt, aki vérig sértve, fullánkosan sziszegve riposztozik, tehetségtelen, lila nímandnak kiabálva a fiát. És amikor már a szitkok szitkát akarja hozzávágni, azt harsogja, „alternatív”, majd erre is rátromfolva, hogy „független.” Ez a nagyon mai kitétel arra az ellenségeskedésre utal, amit pénzek elvonásával, zárolásával még tovább lehetett szítani a színházi szakmán belül, ahogy ketté lehetett osztani az országot. A Sirály mostani előadása azonban már nem is kettéosztásról, hanem sokfelé szakadásról, végletes elmagányosodásról, kétségbeesésről beszél. | hirdetés
 |
|
A Tompos Kátya alakította Nyina örökké szenvedni fog attól, hogy nem élhet együtt Trepljovval, ilyen légkörben a szerelem sem bontakozhat ki. Fehér Tibor tanítója maga a megtestesült elszegényedettség, elanyátlanodottság. A Tenki Réka megformálta, mind reményvesztettebb Mása csak szükségből megy hozzá. Kulka János Dorn doktorként az örök kívülállót adja cinikus rezignáltsággal. Földi Ádám a piedesztálra emelt író, Trigorin, aki azért tudja, hogy nála vannak sokkal jobbak, és ettől szenved. Blaskó Péter Szorin, Arkagyina testvére, fásult tespedtségében, korai elaggottságában már minden mindegy neki. Szarvas József intézője csak a rideg praktikumot látja. Nagy Mari intézőfeleségének csupán a teljes kétségbeesés és totális magány marad.
Az előadásnak nincs a megszokott módon vége, a remekül játszó, elsőrangú csapatot alkotó színészek félig még a szerepben, félig már civilben kiadják a kabátjainkat, ennyire személyesen búcsúznak tőlünk, és mi is tőlük. Ki tudja, mivel és kikkel találkozhatunk ősszel ugyanitt.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
