Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Ég a lángocska
2013-01. szám / Szepesi Krisztina

Tóth Ildikó néhány év csönd után több új előadásban is látható ebben az évadban. Köztük a Trafóban január 19-én bemutatott Az álom féltestvére című produkcióban, melyben a színésznő először próbálhatta ki a szabad improvizációt a Tünet Együttes és a Titkos Társulat tagjaival.

Mi mindenből állt össze az előadás?
T. I.: Kárpáti Péter alapgondolata Ulickaja Vidám temetés című kis­re­gé­nyé­ből indult ki. Szabó Rékáék a Tünet Együttessel tartottak decemberben egy Kábé 10 című fesztivált, amivel azt ünnepelték, hogy a társulat nagyjából tízéves és megkértek három alkotót, köztük Pétert, hogy dolgozzon velük. Elkezdtek ötletelni a Titkos Társulattal, majd megkérdezték, szeretnék-e csatlakozni hozzájuk. A kisregény kapcsán haláljátékokat improvizáltunk nagyon sok bohóckodással és persze komolysággal is, miközben bejöttek mindenféle történetek születésről, ölésről. Ebből állt össze a fesztiválra egy produkció, ami­nek jó néhány eleme bekerült ebbe az előadásba. Ehhez jött még Euripidész Alkésztiszének alapgondolata, hiszen a darabban felmerül, kiválthatja-e valaki a haldokló Admétosz királyt a halálból. Mindennek a magja mégis az Ulickaja-kisregény maradt, amiben van egy ember, aki mindig nagyon tevékeny életet élt, ám egyszer csak megtámadja egy furcsa, halálos betegség, lebénul, és megkezdődik a visszaszámlálás. Régi barátai gyűlnek köré, én például egy kamaszkori szerelmét játszom, aki csak a férfi haldoklásának hírére jött haza külföldről. Mindezek alapján kezdtünk el improvizálni, majd a születő szöveget Péter és Sebők Bori szerkesztette egésszé.

A próbán sokszor teljesen ad hoc ötletek alapján gördül tovább egy jelenet.
T. I.: Lehet, hogy úgy tűnik, de valójában sok gondolat van minden mögött, amiket végül megvalósítunk. Persze nagy a szabadság, aminek vannak előnyei és hátrányai is. Ilyet én még sosem csináltam és eleinte okozott is némi szorongást, hogy kimondjam a saját gondolataimat egy-egy szituáció kapcsán. De fel tudtam venni a ritmust, megértettem ezt a gondolkodásmódot, és úgy érzem, minden egyes próbával nagyon szép irányba haladunk ebben a közös munkában.

Az improvizációnál nagyon sok múlik a partnereken.
T. I.: Stefanovics Angélával felolvasószínházban dolgoztam már együtt, Nagy Zsolttal pedig egy iskolai színházi produkcióban, de struktúrán belüli színházi előadásban azelőtt egyikükkel sem találkoztam még, nem mintha ez az lenne. Nyitottságot és kíváncsiságot érzek mindenki részéről és ettől nagyon jól működünk együtt.

Az elmúlt években kicsit eltűntél.
T. I.: Valóban volt egy időszak, amikor kicsit elbizonytalanodtam, nemet mondtam feladatokra, és a kisgyermekemre is több időt szerettem volna szánni. Aztán rájöttem, hogy az a lángocska, ami miatt színész akartam lenni, még mindig ég bennem.

Amúgy sem keresed a nyilvánosságot.
T. I.: Soha nem utasítottam még el senkit, aki interjút kért tőlem. Igaz, sok évvel ezelőtt felkértek egy gyerekműsor vezetésére, amit nem vállaltam el, de ezt sem azért, mert nem érdekelt a lehetőség, hanem mert úgy éreztem, nem tudnám elég jól csinálni.
hirdetés

2009-ben, amikor eljöttél Szombathelyről, beszéltél arról, hogy újra megvan benned az igény, hogy egy társulathoz tartozz.
T. I.: Van bennem egy adag fatalizmus, hagyom magam sodortatni az élettel. Ritkán teremtek magamnak olyan helyzeteket, amik előidézik az ilyen lehetőségeket. Nem kopogtattam soha sehova, és nem azért, mert nem tetszik egyik társulat sem, hanem mert ilyen az alkatom.

Azért a sült galamb nem repül az ember szájába.
T. I.: Tudom, de ez nem megy nekem. Elfogadtam, hogy ilyen vagyok, nem szomorkodom emiatt.

Ebben az évadban azonban több feladatot is elvállaltál.
T. I.: Az évad elején dolgoztam Novák Eszterrel a Centrál Színházban Az ígéret földje című előadásban, aztán elhívtak Kecskemétre beugrani a Chioggiai csetepatéba, amit nagyon sokszor játszunk, most mutattuk be a Trafóban Az álom féltestvérét, aztán január végén kezdtek Székesfehérváron Valló Péterrel. Utoljára talán 2009-ben volt ennyi bemutatóm, így ez most bőségesen elég lesz erre az évadra. De amikor nem volt ennyi feladat, ahogy mondtam, az is az én döntésem volt. Ösztönösség és tudatosság is volt benne. Ki kellett próbálnom egy számomra idegen helyzetet is, hogy lássam, képes vagyok-e e nélkül is helytállni.

Korábban a filmezés is fontos része volt az életednek.
T. I.: Nagyon nagy szerencsém volt, hogy ennyi filmszerep megtalált. Nagyon szeretem az azonnali készenlét állapotát, hogy sok előkészítő munka után elindul a kamera, és az marad meg véglegesen, amit akkor és ott csinálsz. Legutóbb Szabó Istvánnál Az ajtóban volt egy szép kis feladatom, de mostanában kevesebb film készül. Az mindenesetre most örömet okoz, hogy ennyi színházi feladatom van.




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor