PM Online | Színház

Mészáros Máté három éve érkezett a Vígszínházba Eszenyi Enikő hívására Egerből. Új impulzusokat keresett. Legújabban A hetvenkedő katona bemutatójára készül, melynek egyik főszerepében lesz látható március 10-től, és amellett, hogy e darab igazi jutalomjáték számára, újdonság is, hiszen a Pesti Színházban most először áll színpadra.

Azt is mondtad, amikor a Vígszínházba szerződtél, hogy kevesebb bemutatót szeretnél, ehhez képest jelenleg kilenc előadásban játszol. Cseberből vederbe?
M. M.: Mindenképpen másképp van most minden, hiszen a Vígben több előadásban játszom, de kevesebb a próba és a bemutató. A kilenc előadásból több beugrás is van, de azzal egyébként nekem semmi bajom, ha sok a munka. Inkább azt gondolom, bizonyos idő után új helyre kell menni az új impulzusokért. A Vígszínház nagyszínpadát például három év után mostanában kezdem megszokni, megtanulni és megérezni a távolságokat, pedig az összes előadás, amiben szerepelek, itt van.

Egerben olyan szerepeket játszhattál el, amiket itt nem kapnál meg. Lehettél Shylock A velencei kalmárban vagy az Oliverben Fagin.
M. M.: Ha csak azt nézem, hogy idén lehettem Vang, a vízárus a Jóembert keresünk-ben, szerepelhetek A zöld kilencesben, amiben hármunkra – Csőre Gáborra, Fesztbaum Bélára és rám – írta Hamvai Kornél a szerepeket, és kortárs zenére Varró Dani szövegeit énekelhetjük, valamint nemsokára bemutatjuk a Pesti Színházban A hetvenkedő katonát Térey János és Karsai György újrafordításában, amiben a főszerepet kaptam, akkor egyáltalán nem panaszkodhatok. Nyilván nagyon jó volt, hogy vidéken sokfélét játszhattam, de nem biztos, hogy életem végéig szeretnék olyan szerepeket kapni, amik nem kifejezetten nekem valók. A diploma utáni első nyolc évemben ez még masszívan a tanulási folyamat része volt, de az élet változik, én magam is változom és az igényeim is. Nem biztos, hogy ma már öregembert akarnék játszani, csak azért, mert az izgalmas és furcsa. De ha végignézzük a vígszínházbeli szerepeimet, egy pillanatra sem érzem azt, hogy ne lennének kihasználva az energiáim és a képességeim, vagy ne gondolnának rám úgy és annyiszor, mint Egerben. Persze érdekes, hogy van itt a társulat összetételében egy szakadék, hiszen hiányzik a negyvenes-ötvenes korosztály, ami megszabja azt, hogy milyen darabokat lehet elővenni. De ha még itt lehetek öt-hat év múlva is, akár az is lehet, hogy én fogom ezeket a szerepeket játszani, és addigra már a közönség is jobban megismer. Most nagyon elégedett vagyok, és még az is megfordult a fejemben, hogy ha ennél egy kicsit rosszabb lenne a helyzet, akkor is minden rendben lenne. És bár ez így nyilván nem igaz, mégis azt érzem, hogy minden évben van egy darab, amit mintha miattam, az én karakterem miatt vennének elő. Ilyen A hetvenkedő katona is.

Ez egy antik komédia, miközben Szőcs Artur, a rendező az ajánlóban azt írja, ha nem ismernénk a darabot, azt hihetnénk, kortárs produkciót látunk.
M. M.: A maga könnyedségével, egyszerűségével és antik görög dráma szabályaival ez egy jó kis komikus átveréstörténet. Van benne valami ősi attól, ahogyan megtartjuk ezeket a szabályokat, miközben Térey szövege miatt nagyon szép és modern az egész, annak ellenére, hogy az eredeti verselést megtartotta. Nem a karakterek mélységének ábrázolása a lényeg, talán inkább a cirkuszhoz van közel a stílusa. A díszlet és a jelmez pedig valóban nem régieskedő, vagyis nem tógában mászkálunk majd a színpadon. Van egy város, van egy utca és van egy ember, aki kicsit nagyot mond, és azt hiszi, minden nő szerelmes belé, és van mindemellett egy humoros szolga, aki azt gondolja, meg kellene szívatni egy kicsit ezt a katonát. Ezt a szolgát játszom én. Nem bonyolult dolog ez, s ha invenciózusan, kreatívan csináljuk, érdekes és modern lehet.